2018. dec. 9.

Hit és hivatás

Hit csak annyiban lehetséges, amennyiben az válasz egy meghívásra vagy kinyilatkoztatásra.
Ábrahámnál találkozunk ezzel az első hitaktussal. Meghívásában és meghívásra adott válaszában tapasztalatból ismeri meg Ábrahám Isten nagyságát és megbízhatóságát. Ábrahám útra kelt, anélkül, hogy ismerte volna Istent, és tudta volna, hová. Ez a hit. Tőlünk is gyakran követeli a hit a felkerekedést, az útra kelést. Isten magához ragadja a kezdeményezést. Hív, és a hívő engedelmeskedik.

  Jahve azt ígérte:"Nagy néppé teszlek." Hamis az elképzelésünk, ha félünk attól, hogy Istennek való felajánlásunk beszűkíti életterünket. Ellenkezőleg! Isten nem ijesztget és nem nyom el. Ez ellentmondana lényegének. Az igazi Isten felszabadít és tágasságra vezet. Isten akarja, hogy kibontakozzunk. Ha visszautasítjuk, akkor bezárkózunk hangja elől, és életünkbe szűkösség és felszínesség hatol be. Minden igazi hitnek alapja az a meggyőződés, hogy Isten akarja, hogy éljünk, növekedjünk és kibontakozzunk. Sajnos túl sokan vannak, akik Istenben valami fenyegetőt látnak és félnek kimondani neki "tégy velem, amit akarsz", mert úgy gondolják, hogy teljes önátadásukat Isten ellenükre játssza ki, és azt veszi el tőlük, ami számukra a legdrágább.
S. Köder: Abraham
Isten hívásának mindig az az eredménye, hogy egyre inkább önmagunkká válunk. Fokozza a bennünk lévő termékenységet, amelyet Szt. Pál a Lélek gyümölcseinek nevez (szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, önmegtartóztatás..). E gyümölcsök igazi növekedése jelzi, hogy valóban az Isten által mutatott úton vagyok. ha a gyümölcsök csökkenését tapasztalom, meg kell kérdeznem magamtól, hogy valóban jó úton vagyok-e, és ha azon vagyok, akkor az Isten által akart ritmusban haladok-e. Mert könnyen lehet, hogy jó irányba haladok, de féktelen gyorsasággal előresietek. Ennek következménye pedig hajszoltság, feszültség, és a Lélek gyümölcseinek apadása. Ha pedig a helyes ösvényen, de túl lassan haladok, hanyagságba és lelki tunyaságba esek - kerülöm az erőfeszítést, és ez lehetetlenné teszi, hogy a lelki életben haladjak.

Nagy erők szabadulnak fel,ha gondosan ápoljuk, tápláljuk hitünket. Ez képessé tesz arra, hogy erős törekvéssel el merjünk indulni a lelki növekedésben. Isten azt akarja, "hogy életünk legyen, és bőségben legyen" (Jn10, 10). Ezért állandóan mélyítenünk kell hitünket és nagylelkűségünket, készségünket, hogy Isten hívására válaszoljunk.  
(Piet von Breemen SJ alapján)

2018. nov. 30.

"Vigyázzatok, legyetek éberek" (2018. advent)

Az advent a várakozás időszaka. A világba lépő Istenre várunk. Az Ő érkezésére készítjük fel a lelkünket. Ehhez, viszont jó, ha értelmezni tudjuk lelkünk rezdüléseit. Márk evangéliumának egyik szakasza nagy segítségünkre lehet ebben.
"Vigyázzatok, legyetek éberek, mert nem tudjátok, mikor jön el az idő. Éppen úgy, mint az idegenbe készülő ember, aki otthagyja házát és szolgáira bízza vezetését, mindegyiknek kijelöli a maga feladatát, a kapusnak is megparancsolja, hogy virrasszon. Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor vagy kakasszóra vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!" MK 13,33-36

Amikor olvasom Márk evangéliumának ezt a szakaszát, hogyan értelmezi/ hallja a szívem? Felszólításnak? Utasításnak? Aggodalmas figyelmeztetésnek? Milyen az ösztönös reakcióm, érzelmi reagálásom rá: Heves? Lanyha? Érdektelen? Fásult? Indulatos? Buzgó? Ha bármilyen reakciót is észlelek magamban, akkor az azt jelenti, hogy nem jelentéktelen mindaz, amit olvastam. Megérint, tehát közöm van hozzá. Ez az első és igen fontos felismerés.
Érdemes innen továbbmenni, és megfigyelni azt, hogy a már kimondottakra mit felelek. Talán ilyet: "Igen, tudom, itt az idő, és az adventi idő is erre van, ezt és ezt fogom tenni." Vagy: "Igen tudom, itt az idő és az adventi idő is erre van, de…" Ha az első verzióhoz hasonló a válaszom, akkor figyelmemmel és szándékommal már az érkező Úr várakozását készítem elő lelkemben. Ha viszont a második változathoz hasonló a feleltem, akkor a DE miatt még nem tartok a válaszadásnál. Akkor még csak a hezitálásnál tartok, vonz a jó, a változás lehetősége, de vonz a megszokott is, azaz a kényelem. Ilyenkor érdemes tovább figyelni lelkem rezdüléseit. Talán ismerősek ezek a mondatok: "milyen jó lenne", "milyen szép volt akkor, amikor még…", "most nem tehetem", "megváltoztak a körülményeim" . Ezek és az ehhez hasonló a mondatok Isten utáni mély vágyamról tanúskodnak, melyeket nem akarok figyelembe venni. Ezek a mondatok jelzések arról, hogy nagyon is hallom Isten engem kereső hangját, valami miatt viszont tartózkodom attól, hogy válaszoljak rá.

Lehet, hogy tetteimben, viselkedésemben már rég nem találom semmi jelét az Istenhez való kapcsolódásomnak. Tán le is mondtam már az egészről. Mégis jó, ha tovább figyelem lelkem rezdüléseit és elidőzök annál. Térjek vissza a DE szócskás mondatomhoz és ismételgessem nélküle. Mit okoz ez bennem, a lelkemben? Hív ez valamire? Mire?

Érdeklődő legyen a figyelmem, kíváncsi, mert ekkor fedezhetem fel, hogy mire is szólít ezen az adventen az Isten. Amit az evangélium úgy fejez ki, hogy "mindegyiknek kijelöli a maga feladatát", azaz azt, ahogyan én tudok Vele találkozni. Ha ezt megtaláltam, akkor kérjem a Szentlélek Úristent, hogy segítsen felismerésem megvalósításában, hogy "ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik", a világomba lépő Isten.

Csókási Anna RSCJ

2018. nov. 16.

Társult tagság a Sacré Coeur-ben

"5 évvel ezelőtt, egy szentignáci lelkigyakorlaton éreztem meg Isten szabadító és gyógyító erejét a Nővérek által, majd fokozatosan mélyült és egyre személyesebbé vált az Istennel való kapcsolatom. 

Sokat jártam az imaalkalmaikra, egyre otthonosabban éreztem magam a Nővérek között.
A szívem mélyén megfogalmazódott, hogy Isten az Ő valódi és tudatos követésére hív, de nem szerzetesi létformában.

Az Isten személyes megszólítására adott elkötelezett válaszom a társult tagság vállalása."
(R. Kármen)
"A Szent Szív Társaság lelkiségével való találkozás (a Jóisten szeretetének egyre mélyebb felismerése és továbbadása), az a nyitottság és elfogadás, amivel fogadtak és megismertettek a nővérek, egy olyan, számomra új keresztényi élet lehetőségét nyitott meg, ami mágnesként vonz azóta is. Úgy éreztem, hogy ezt szeretném még mélyebben megismerni, és ezt a felfedezést folytatni folyamatosan, ezért döntöttem, hogy Társult Tagként csatlakozni szeretnék."


"Nehéz élethelyzetben voltam hét évvel ezelőtt, amikor lelkivezetésre kezdtem el járni, és felfigyeltem a Mese utcai ház többi programjára is. Megismerkedtem a táncimával, ami segített abban a helyzetben, amikor már szavaim sem voltak az imára, és azóta is segít a Jóistennel való beszélgetésben.
Majd a nővérek által szervezett kommunikációs tréningen vettem részt, amiről úgy gondoltam, hogy a sok munkahelyi kommunikációs tréning után már nem sok újat tud nyújtani, de tévedtem. Egy olyan ítéletmentes kommunikációval ismertetett meg az önreflexió módszerével tanítva, amit azóta is nap mint nap gyakorlok.
Így lassan - lassan a gyermekkoromból hozott büntető istenkép, szerető istenképpé változott.

A nővérektől tanultak mára már átszövik a mindennapjaimat, ahogy tudatosan igyekszem a Jóisten szeretetét sugározni a kollégáim és beosztottjaim felé, "kiszeretve" belőlük az elérni kívánt célt.
Mindig ott a kérdés bennem,  hogy hogyan tudok ott lenni a családom és barátaim számára a hétköznapokban és nehéz helyzeteikben egy mosollyal, figyelmes meghallgatással vagy egy szerető öleléssel. Tudom, hogy ez csak egy élethosszig tartó tanulás kezdete. Társult Tagként úgy érzem, legjobb helyen vagyok ehhez a tanuláshoz." (L. Ilona)
Társult tagjaink minden év november 21-én, rendünk születésnapján 1 évre szóló ígéretet tesznek. 

Decemberben új csoport indul. Ha valaki csatlakozni szeretne a hivatasrscj@gmail.com címen érdeklődhet. 

2018. nov. 8.

"Ne ülj a küszöbre!"

A hagyomány úgy tartja, hogy Szt. Imre herceg Veszprémben, az ősi Szent Mihály-kápolna falai között tett fogadalmat arra, hogy megőrzi tisztaságát. A kápolna küszöbébe belevésették:" Ne ülj a küszöbre!" 
Forrás: wikimedia commons
Sokan járunk így keresztény életünkkel. Leülünk a küszöbre, nem lépünk tovább, hogy közelebb kerüljünk Istenhez, mert félünk a következményektől, félünk attól, hogy Isten elvesz valamit a szabadságunkból. És amikor leülünk, könnyen elveszítjük az éberségünket is., kényelmesebbek leszünk.

Szent Imre herceg közbenjárása segítsen bennünket, hogy merjünk kockáztatni Istenért, merjünk belépni az ő szentélyébe, és tüzes Lelkével eltelve átadni életünket Istennek és embertársainknak.
      (Adoremus 2018. nov. 5.)

2018. nov. 4.

Hamarosan újra indul!


Hivatástisztázó kurzus a Sacré Coeur nővérekkel 2018/19 

Keressük együtt, hogy mire hív az Úr!

Közös úton-járás
Közös keresés, beszélgetések félelmekről, vágyakról, döntésről, utakról, elköteleződésről, Istenről, szerzetességről...
Bensőséges légkör, kiscsoport, szabadon feltehető kérdések, megosztás, ima, szentmise, közös és egyéni idők, személyes kísérés...

Azokat a 22-35 éves lányokat várjuk, akik szeretnék eldönteni, hogy van-e szerzetesi hivatásuk.

Szombatonként 9 -20 óra között:
  •   2018. december 8. 
  •   2019. január 12., február 16., március 23., április 27.
  •  május 9-12. (az utolsó alkalom egyénileg kísért hivatástisztázó lelkigyakorlat).
Helyszín: 1121 Budapest, Zugligeti út 87. 
Vidékiek számára korlátozott számban szállást tudunk biztosítani.

A program elemei egymásra épülnek, így fontos, hogy minden alkalmon részt vegyetek!
 
Jelentkezés 2018. december 4-ig a hivatasrscj@gmail.com mail címen. 
A jelentkezést személyes beszélgetés követi, ezért kérjük, hogy időben jelentkezzetek.

"Ne téblábolj a parton, vesd magad a folyóba! A Lélek sodrásában biztonsággal eljutsz a kikötőbe."  
( Barat Szent Magdolna Zsófia, a Szent Szív Társaság alapítónője)

Elérhetőségek: www.hivatasrscj.blogspot.hu
 

2018. nov. 2.

"Mit akarsz, mit cselekedjek neked?"


Imádkozzunk együtt a Jerikói vak történetével (Mk10,46-52) ezekben a napokban, amikor talán különösen is vágyunk a fényre.
  • Elképzelem a Jerikóból kifelé vezető utat. Látok egy koldust, aki pénzt és kenyeret koldul. Az emberek elmennek mellette. A távolból egy nagyobb tömeg érkezik. Mire gondolnak? Hogyan reagálnak a koldusra? És mi lakhat ennek az embernek a szívében?
  • Amikor így szólnak hozzá „Bízzál! Kelj fel, hív téged!”, akkor Bartimeus felugrik, mindent otthagy, még a köpenyét is. A teljes bizalom jele ez. Nézem, ahogy otthagyja mindenét, az utolsó anyagi biztonságát is, mert a jövő előre van, Jézussal. Hogyan érint ez engem?
  •  „Mit akarsz, mit cselekedjek neked?” Hallgatom Jézus finom kérdését. Ezáltal komolyan veszi Bartimeust, olyan emberként tekint rá, akinek minden képessége megvan.
  • Hallgatom, ahogy Jézus nekem teszi fel ezt a kérdést. Igen, Isten az én szavaimat is komolyan veszi. Ma mit szeretnék kérni Tőle a magam számára?  Engedem, hogy Jézus kérdése visszhangozzék bennem.  
  • Személyesen megszólítom Jézust /Istent/ és elmondom neki, ami most a szívemben van. Elmondhatom alázattal és bizalommal, hogy mire vágyok Tőle, mit tegyen meg nekem. 

Az Úr az én világosságom és üdvösségem:
kitől kellene félnem?
Az Úr oltalmazza életemet:
kitől kellene remegnem? (Zsolt27)