2017. jún. 20.

Szerethető vagy

Ha a Jézus Szíve tiszteletre gondolunk, valószínűleg a nagymamáink imakönyvében lapuló, megfakult szentképek jutnak eszünkbe, melynek egyik oldalára egy pirosan lángoló szívű Jézust nyomtattak, a másik oldalán pedig felajánló ima olvasható. Vagy a templomok nyitott mellkasú szobra, esetleg a vasárnapi hirdetések, melyek az első péntekre hívják fel a figyelmet. Milyen összefüggésben lehet ez a személyiségünk központjával és a szeretettel?


A 20. század egyik legjelentősebb teológusa, Karl Rahner Siehe dieses Herz (Nézzétek ezt a Szívet) című munkájában arról ír, hogy az emberiségnek vannak ős-szavai. Olyan szavak, amelyek az emberlét lényegét, az Istenhez fűződő elválaszthatatlan kapcsolatot fejezik ki. Ilyen kifejezés a szív is, ami a teljes személyiséget jelenti, az ember belső központját, centrumát. A személyiség legbelső központjában alapvető dolgok megtörténésére van lehetőség, ilyen az intimitásra való képesség, a vágyakozás, a választás, a szeretet, a vétkezés és az önátadás, a megsebződés. Rahner értelmezésében Jézus Szíve szimbolizálja az Atya felé irányuló szeretetét és Isten szeretetét közvetíti az emberiség, mindannyiunk számára. Ez a szeretet nem romantikus vagy idealizáló. Ez a szeretet Jézus Atyjának való bátor önátadása a bűn homályával, az erőszakkal és a halállal szemben.
(...)


Kép: A Szív 2015. június
A Jézus Szíve tisztelet nem a múlt része. Nem csupán nosztalgikus, szirupos imaforma. Isten most is azt üzeni: „Szerethető vagy. Nagyon szeretlek, vágyom kapcsolatban lenni veled.” Nem az érzelmeken van a hangsúly. Szent Barat Magdolna Zsófia, a Sacré Coeur nővérek alapítónője szerint érzelmek és tettek egysége: „A Szent Szív tisztelete nem külsőség, hanem ez az Élet. A Jézussal való egyesülés a testvéri szeretetben rejtőzik, és ez a Lélek gyümölcse mindegyikőjükben (Amiens, 1843).” A Jézus Szíve tisztelet az evangélium szerinti életet jelenti. Nem egy ünnepi érzés, hanem a konkrét hétköznapokban megélt testvéri szeretet. A Jézus Szívét tisztelő ember Jézust szemléli. Az evangélium által megismert Jézussal személyes kapcsolatban van, engedi, hogy a Szentlélek átformálja. A Jézus Szívét tisztelő ember kapcsolataiban, tetteiben tanúságot tesz Isten szeretetének felszabadító erejéről, tisztelettel és szeretettel közeledik mindenkihez. Az Eucharisztia által be tud lépni Jézus megnyitott oldalának a misztériumába, hiszen a halál és a feltámadás az emberiség szenvedéseinek és reményeinek a középpontja.


Tornya Erika RSCJ


(Megjelent a Szív 2015. júniusi számában)

2017. jún. 6.

Szentlélek

Ha a Szentlélek átveszi egy szív fölött az irányítást, első dolga az, hogy lefegyverezze. 

- Barat Szt. Magdolna Zsófia,a Sacré Coeur nővérek alapítőnője, Napló 1884.aug.



Kép: FB/Life is

2017. ápr. 10.

Nagyhétre

Ha ezen a héten zenét hallgatsz, ezt ajánljuk.
Figyelj, milyen érzéseket vált ki belőled.


2017. ápr. 3.

Enni vagy nem enni?

A Szent Ignác-i lelkigyakorlatok étkezési szabályai

Kép:FB/Life is
Talán furcsa, de tény, hogy Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyve nyolc részletes étkezési szabályt is tartalmaz, melyek a négy hétre osztott lelkigyakorlat harmadik hetében kerülnek elő. De miért nem rögtön az elején? Lehetséges, hogy véletlenül kerültek erre a meglepő helyre? Egyáltalán miért tartotta fontosnak Ignác, hogy – az inkvizíció által amúgy is gyanúsan kezelt – könyvében arra is kitérjen, hogy miként tartsunk rendet az étkezésben?

„Ellenkormányzás” az étkezésben
A könyv úgy tekint a lelkigyakorlatot végző emberre, mint aki képes párbeszédbe lépni Istennel, s nemcsak intellektusa, fantáziája, lelke van, hanem testben is él. Ignác a lelkigyakorlatok során végig a teljes embert tartja szem előtt, hiszen a lelki történéseknek egy sor szomatikus kísérőjük is van: szorongás, szomorúság, aluszékonyság vagy álmatlanság, oldottság, levertség stb. Az ima testhelyzetei is változatosak: a 73–90. pontok említik például a térden állva, földre borulva, hanyatt fekve, ülve vagy állva vagy épp teljes sötétségben végzett imát, illetve a sétálva zajló reflexiót is. Ignác megkülönbözteti a mértékletességet és a vezeklést, és a szükséges alvásidőre is felhívja a figyelmet. Az étkezési szabályokat a lelkigyakorlat elején még nem fejti ki bővebben, erre csak könyve második felében, a harmadik hét szemlélődéseinek végén, a 210–217. pontokban kerít sort. Nem véletlen szerkesztési hiba, hogy épp ide kerültek ezek a szabályok. A négyhetes lelkigyakorlat dinamikájában a harmadik hét az utolsó vacsora felidézésével kezdődik, és Krisztus Urunk sírba tételéig tart. A drámai hét során az imák alatt a lelkigyakorlatozó nagyon mély kapcsolatba kerülhet a szenvedő Krisztussal, hiszen azt a kegyelmet kéri tőle, hogy együtt szenvedjen vele. Ha valakinek rendezetlenség van az étkezésében, akkor ezen a – lelkileg igencsak megterhelő – héten testi problémák jelenhetnek meg. A szenvedésben való részvétel például a „stresszevőkből” falási rohamokat válthat ki. Vannak olyan lelkigyakorlatozók, akik épp ellenkezőleg, egy falatot sem tudnak magukhoz venni ilyenkor. Ezért ide kerültek az étkezési szabályok, hogy betartásukkal ellensúlyozni lehessen az étkezési rendetlenségeket, s ezáltal tartósan a mély imában, a szemlélődésben lehessen maradni, minden érzék használatával. A rendezett étkezés segíti a lelki éberséget. Az étkezési szabályok betartásának célja tehát magának a „lelki gyakorlatnak”, az imának a biztosítása, egyfajta „agere contra”, ellenkormányzás, nem pedig valamiféle vezeklés. A hangsúly a mértékletességen van. Ez visszavezet bennünket a Lelkigyakorlatos konyv első pontjához, mely leírja: „lelkigyakorlatnak mondható minden tevékenység, amely a lelket előkészíti és alkalmassá teszi arra, hogy eltávolítson magától minden rendetlen hajlamot, és miután azokat eltávolította, keresse és megtalálja az isteni akaratot, hogy életét aszerint rendezze, és a lélek üdvösségét elnyerje”. Szent Ignác étkezési szabályai végső soron azt támogatják, hogy a lelkigyakorlatozó képes legyen folyamatosan szabad döntéseket hozni Isten akarata irányában.
Tornya Erika RSCJ

A teljes cikk elolvasható A Szív 2017.03. számában
http://asziv.hu/archivum/2017/marcius/forrasok/enni-vagy-nem-enni

2017. márc. 21.

Isten hozott!

A közelmúltban egy fiatal nő kezdte el a jelölt idejét a közösségünkben. Vele együtt  négy fiatal nő készül a szerzetesi életre közösségünkben.
Hálát adunk érte!
Kísérjétek őt imával útján, s minket is, hogy jó befogadó közeg lehessünk számára!

A képen a négy jelölt látható, az őket kísérő jelöltmesternővel :-)




(Ha valaki nem tudja értelmezni, mit jelent, ha valaki elkezdi a jelölt időt, itt egy kis magyarázat a számára: ha egy fiatal nő, aki megfelel minden kritériumnak, amit rendünk megkíván rendbe lépés előtt, s felvételt nyer a jelöltségre, akkor két évre beköltözik a közösségbe, megtartja az addigi munkáját, s bekapcsolódik a közösségi életünkbe. Ha ezen időszak végén kéri a novíciátus elkezdését, s a rend is támogatja ebben, akkor két évre abbahagyja a külső munkákat, s elköltözik a novíciátusba (ami jelenleg Lyonban van). A novíciátus végeztével tesz első fogadalmat, s kap a Tartományfőnöknőtől egy megbízatást, küldetést, hogy melyik közösség tagja legyen, milyen apostoli munkát végezzen (mit tanuljon még, ha szükséges).)

2017. márc. 8.

Gyújtópont


Kép: Ellen Vercammen google+


Ez az, ami számomra ritkán ily világos és érezhető:
A világ annyira tele van Istennel.
Mintha a dolgok minden pólusából az Ő jelenléte áradna felénk.
De gyakran vakok vagyunk.
A szép és a rossz órák fogságában maradunk
és nem jutunk el addig a gyújtópontig,
melyben maga Isten áramlik ki.
Így van ez a szépséggel és a nyomorral is.
Minden az Istennel való találkozást ünnepli,
és az imádó, önátadó választ várja.
Ebben annak a megengedése a művészet és feladat, hogy ezek a
felismerések és kegyelmek állandó tudatossággá és hozzáállássá váljanak.
Ekkor válik az élet szabaddá abban a szabadságban, amit mindig is kerestünk.
Alfred Delp SJ