A hivatásblog elköltözött

Kedves Olvasóink!

A hivatásbloghoz tartozó bejegyzéseket 2020. januárjától a honlapunkhoz csatoltan találjátok meg. Ott várunk benneteket szeretettel: http://szentszivtarsasag.hu/blog/

A Sacré Coeur nővérek

Készítsétek az Úr útját!

"A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!" (Mk1,3)

"A puszta szó megfelelői: kiüresedett, lakatlan, magányos, vad, féktelen, csúnya, undorító. Ezekkel a szavakkal mai lelkiállapotunkat is leírhatjuk. Magányt, ürességet érzünk magunkban. (...)
A puszta az a hely, ahol kíméletlenül konfrontálódni fogunk magunkkal és visszataszító valóságunkkal. 

Szívünk ezen pusztájában kell az Úr útját előkészíteni. Ahhoz, hogy az Úr útját egyengetni tudjuk, először is bátorkodnunk kell kivonulni saját pusztaságunkba. Mindent fel kell tárnunk Isten előtt. Isten éppen ott akar életünkbe belépni, nem sikereink és teljesítményeink csúcsán. Istennel sokszor önmagunkon kívül szeretnénk találkozni, szép szentmisén, imaalkalmon. De Isten éppen pusztaságunkban akar velünk szembejönni. Ott akar találkozni és eggyé válni velünk és mindent megváltoztatni bennünk. 
Csak ha beengedjük pusztaságunkba, akkor válik valóra, amit Izajás próféta ígér: 

Örvendjen a puszta és a kiaszott vidék,
ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom!

Virulva viruljon és ujjongjon,
ujjongva vigadjon!

Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas,
és ujjong a néma nyelve;
mert vizek fakadnak a pusztában,
és patakok a sivatagban. (Iz 35, 1-2;6)

 Pusztaságunk közepén forrás fakad. Ám a pusztaság marad. A forrás körül saját pusztaságunkba jutunk vissza, belső ürességünkkel konfrontálódunk. De Ádvent azt ígéri, hogy pusztaságunkban forrásra lelünk, melyből inni tudunk. Ez elég lesz, hogy termékennyé tegye pusztaságunkat. 

Ádvent idején vedd a bátorságot, vonulj ki pusztaságodba, ott is megtapasztalhatod, hogy közel van hozzád az Isten. Kívánom, hogy pusztaságod közepén magát Istent ismerd meg, aki vár rád, hogy eggyé váljon veled."

(Anselm Grün OSB: Karácsony az újrakezdés reménye, Jel Kiadó 2006 29-31.o.)

 

Gondolatok ádvent kezdetére (Csókási Anna RSCJ)

„Ébredj, ember, mély álmodból,

  Megszabadulsz rabságodból”

Népénekünk kezdő sorait választottam idei adventi elmélkedésünk kiindulópontjának, mivel mély évszázados ismeret rejlik benne az emberről, rólunk, rólam. Az évszázados ismeret az, hogy alszunk. Újból és újból elalszunk, meglanyhul Istenre irányultságunk. Tesszük a dolgunkat, így vagy úgy: jól, rosszul, többször kiemelkedően, leggyakrabban átlagosan és olykor hanyagul.

Hogy is van ez velem?

A körülményeket és másokat már annyira ismerem, hogy tudom, mi az, ami felvidít és mi az, ami bosszantani fog. Ha nyugtalanít valami, akkor az ébredéshez már egy kicsit közelebb jutottam. Ám ébredésem attól függ, hogy közelebb megyek-e nyugtalanságom okához. Úgy foglalkozom-e vele, hogy az valamit fel akar tárni rólam, vagy csupán legyőzendő állapotot látok benn. Ahogyan hétköznapjaimban jelen vagyok, hasonlóképpen vagyok jelen az istenkapcsolatomban is. Kielégítően végzem imádságaimat, eljárok misére, olykor egy-egy igevers, prédikáció lelkesít, de gyorsan el is felejtem. Ha elbukom, gyónni megyek, s rájövök, hogy most is ugyanazt vittem Isten irgalma elé, mint máskor. Nem igazán változott semmi.

Alszom.

Mélyen alszom.

Jó ez így.

Jó ez így?

Amikor ezt a kérdést felteszem, s nem teszem el gyorsan tudatom rejtettebb szegletébe, akkor már ébredezem. Ahhoz, hogy teljesen felébredjek, tudatomban kell tartanom ezt a nyugtalanító kérdést. Újból és újból vissza kell hozzá térnem, míg feltárja magát a kérdés mögött meghúzódó őszinte vágyam az életemről, és megértem, hogy lelkem legmélye mit válaszol.

 Ezt az újrakezdést kívánom mindannyiunk számára 2019 Szent Adventjében!

Csókási Anna rscj

Szemlélődő párbeszéd - egy közösségi imaforma

Szent Ignác-i szemlélődő párbeszéd

(Dialogue contemplatif)

Közösségi imamód a Szent Ignác-i lelkigyakorlatok alapján

 

Francia nővértársainktól tanultuk ezt a kint gyakran használt imaformát, amely nagyon alkalmas arra, hogy kisközösségben együtt imádkozzunk. Minden korosztály számára ajánlott. 

Rövid magyarázat után megosztunk veletek egy javasolt menetet. Próbáljátok ki bátran!

Váljon Isten nagyobb dicsőségére és a Ti gazdagodásotokra!

A "szemlélődő" melléknév azt jelzi, hogy ebben az imamódban nagy szerepet kapnak az érzékszerveink. A szentírási szakaszt, amellyel imádkozunk, láthatjuk a képzeletünkben, hallhatjuk az elhangzó szavakat, ízlelhetjük, érinthetjük az eseményeket.

Engedem, hogy Isten Igéje testvéreimen keresztül érintsen meg, és szemlélem azt módot is, ahogy az Úr azokon keresztül szól, akikkel együtt imádkozom.

Ez az ima ugyanakkor egy párbeszéd, ami azt jelenti, hogy minden résztvevő befogadja a mások szívében visszhangzó Igét és átalakítja saját imájává, mint minden interperszonális párbeszéd során.

Párbeszéd, mert együtt lépünk dialógusba Isten Igéjével. Meghallgatjuk egymást, hogy közösen kezdjünk párbeszédet az Úrral arról, amit másokon keresztül mondott nekünk.

Mi a menete?

Kiválasztunk egy olyan imára alkalmas helyet, ahol a résztvevők félkörben vagy körben lehetnek.

A vezető elmagyarázza az imádság menetét, amit röviden újra elmond az egyes lépések előtt is.

1.             Belépés az imába

-          Egy dal segíthet abban, hogy belépjünk az imába, megnyugodjunk és
odaforduljunk az Úrhoz. (Vagy egy keresztvetés/ légzésünkre figyelés…)

-          A vezető felolvassa (vagy elmondja) a szentírási szakaszt, és meghívja a jelenlevőket, hogy képzeletükben jelenítsék meg, amit hallanak: lássák maguk előtt a jelenetet, képzeljék el és lépjenek bele (3-5 perc csend)

Első megosztás

•   Pár perc csendes ima után mindenki megosztja egymás után, hogy mi az a kép, szó, mondat, gesztus, ami megérintette, amire különösen is felfigyelt, meghallott, megérzett.

•   Itt nem magyarázatok hangzanak el, hanem egyszerű, rövid megosztása annak, amit          megtapasztaltam, ami megérintette a szívemet. Ez segít Isten Igéjét mélyebben meghallani, több rétegét meglátni, arra is felfigyelni, amin az én figyelmem elsőre elsiklott. Pl. "Látom, hogy Jézus megérinti a leprást",
  "Hallom a farizeusok morgolódásait", "érzem" a Jézus lábaira öntött parfümöt ...

• A megosztások között rövid csendet tartunk, hogy jobban megértsük és belsővé válhasson, amit egymástól hallottunk. (Mécses továbbadása)

           Második kör

• Újra felolvassuk a szentírási szakaszt

• Most arra figyelek a csendben, hogy mi érintett meg abból, amit a többiektől hallottam, hogyan vitte tovább a saját imámat? (egy gesztus, ami nem tűnt fel addig, egy szó vagy mondat, amit korábban nem hallottam meg…)
•  Engedem, hogy a másik imája megérintsen. Minden megosztás után itt is rövid csendet tartunk.

          Harmadik kör

• Valaki újra felolvassa a szentírási szakaszt

• Csend
•  Megfogalmazok egy személyes kérést, hálaadást, közbenjáró imát annak kapcsán, ami megszületett bennem szemlélve ezt a szentírási szakaszt és hallgatva egymás megosztásait. Itt is tartsunk rövid csendet az imák között.

        Miatyánk / ének