2019. márc. 18.

Nagyböjti elcsendesedés 1.


A linkre kattintva és megnézve az alábbi 3 perces videót, egy rövid csöndben feltehetem magamnak  az ott lévő kérdéseket, és megkereshetem rá a saját válaszaimat.




Reflexiós kérdések: 

1. Hol találok reményt az életemben?
2. Miben tapasztalom meg a világ sebzettségét?
3. Hol fedezem fel Istent? (Kiben, miben..)
4. Miről szól számomra az idei nagyböjt?
5. Merre hív az Isten? 

2019. márc. 14.

A szűk kapu, mint szabadság

A böjt az önfegyelem eszköze. Főleg a fiatalok és a mai ember fél ettől a szótól, pedig alapszabály: akinek nincs önfegyelme, az nem jut sehová. Aki minden irányba lépeget, az nem halad sehová. Az önfegyelem a magam kifeszítette keret, ami megtart az utamon. Nagyon gyönge az az ima, életvitel, ami az érzelmektől függ. Aki csak örömében vagy szenvedésében imádkozik, él erkölcsösen, az nagyon kiszolgáltatott lesz az életútján. „Egyedül az intenzív testi aszkézis alkalmas az imádság tökéletes stabilitásának megalapozásához” (A. Bloom). A böjt a rövidhullámú örömök és szenvedés helyett a nagyobb hullámokra állít rá, a nagyobb összefüggésekre, célokra, teljességre. Krisztus mindig a gyümölcsöt keresi, de a gyümölcsöknek idő, érlelődés, biztos keret kell.
Számomra a böjt mindezeken túl még valaminek a jele: a felszabadított létnek. Az ember annyi mindenre irányulhat, a világ olyan tágas, szépsége olyan változatos. Mindent mégsem lehet megízlelni, megnézni, minden szakmát nem gyakorolhatok profi szinten, minden vonzó személlyel nem köthetek házasságot. Egy út mellett kell dönteni. Istenünk ígérete éppen az, hogy a szűk kapun, az egyetlen úton is elérhetjük a teljességet – de csak igényes életvitellel. A böjt éppen a szabadságom jele: mehetnék erre is, tehetném azt is. Istenünk nem döntötte el helyettem, mit akarok kihozni a sok-sok lehetőségemből. A böjt a szabadságom jele: mindenre nincs idő, ideg, szív, pénz, figyelem, erő. Nekem kell kiszabnom a világ „nyersanyagából”, hogy mire is teszem föl az életem. A böjt az egyetlenre való koncentrálásnak a jele, a lényegre való figyelem, az elszántság őrzője. A test beállítása, fegyelmezése igazából a szellem beállítása a lényegre, a szellem fegyelmezése a koncentrálásra (K. Demmer). A szellem, a gondolkodás, a belső világ rendetlensége súlyosabb károkat okoz, mint a testé, igazi keresztény haladás nincs ezért komoly testi aszkézis nélkül. A kereszténységet nem szabad érzelmekké, világfelejtő idealizmussá, testfelejtő platonizmussá zülleszteni, a testet is be kell vonni az igényesség útján.
A böjt egy kimeríthetetlen szimbólum, Neked kell kiimádkozni, megfejteni, hogy idén miért böjtölsz. A böjti időszak végére akkor  valóban lépni fogsz egy nagyot az érettebb éned, az üdvösséged felé.
(Részlet dr. Papp Miklós írásából)
Forrás: unblog.fr


2019. márc. 6.

A kétfajta pusztaság (Nagyböjti elmélkedés 2019)

"Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette az ördög."(Lk4, 1) 

Mindannyiunk életében vannak olyan időszakok, amikor elvágyódunk. Jó lenne itt hagyni a hétköznapokat, elmenni, valami teljesen más helyre, oda, ahol megpihenhet a testünk-lelkünk. Van, amikor fáradtak, frusztráltak, tanácstalanok, netán sértődöttek vagyunk: olyankor menekülőre fognánk, s legszívesebben elbujdokolnánk egy kietlen helyre, pusztába, sivatagba, azért, hogy a hátunk mögött hagyjuk a zavaró helyzeteket, embereket, problémákat. Talán szeretnénk megbüntetni a környezetünket, hiszen hiányunk űrt hagy maga után. Ilyen helyzetben a sátán könnyen befészkeli magát a szívünkbe, nem hagy helyet, teret Isten számára. Minden nyitottságot, lehetőséget bezár azzal, hogy kínzó „éhséget érzünk, amit azonnal csillapítani kell, gyakran függőségek által (mértéktelen habzsolással, alkoholizmussal, drogfogyasztással, változatos szexuális kapcsolatokkal vagy társfüggőséggel, folyamatos netezéssel, játékszenvedéllyel, munkamániával stb..). A hatalomvágyon és karrierizmuson keresztül is támad a sátán, a saját életünk teljes kontrollján keresztül a környezetünk ellenőrzéséig és uralásáig. Itt sem marad tér Isten gondviselő beavatkozásának. Az ellenkezője is előfordulhat, nemtörődömség, nyegleség formájában, ami istenkísértésig fokozódhat.

Elvágyódhatunk abban az esetben is, amikor azt érezzük, változás előtt állunk. Vágyunk a megújulásra, várjuk a Szót, a hívást, ami tovább küld, megerősít. Ilyenkor is szeretnénk elvonulni egy magányos helyre, ahol a hétköznapok zsongása nem nyomja el a bennünket szelíden hívogató hangot. Amikor a pusztaság, a csönd nem menekülőút, hanem a figyelem és megnyílás helye, olyankor biztosak lehetünk benne, hogy a Szentlélek csalogat ki bennünket a pusztába, hogy életünk új távlatokat kaphasson a csönd átformáló ereje által. Itt is érhetnek – sőt érnek is - bennünket kísértések, de a Lélek átsegít bennünket ezeken. Ha a puszta nem a menekülés, az önsajnálat, a keserűség, az elszigeteltség helye, hanem a gyöngéd figyelem és megnyílásé, akkor az ördög kísértései nem győznek le bennünket.
A választás a tied, hogy melyik pusztaságba mégy. Az elszigetelt magányba vagy a Lélekkel teli, bátorító csöndességbe.
Tornya Erika RSCJ

2019. márc. 2.

Interjú Tornya Erika Sacré Coeur nővérrel II.

– Indonéziában, muszlim környezetben mennyire volt más az Egyház, mint amit itthon látunk?
–A Katolikus Egyházat engedélyezi az állam, a katolikusoknak elvileg joguk van a szabad vallásgyakorlathoz. A keresztények kisebbségben vannak; az erős központi hatalom megpróbálja egybetartani ezt a kulturálisan sokféle muszlim országot. Számomra a vallások közötti együttélés megismerését jelentette leginkább Indonézia. Előtte talán egyszer, Bécsben találkoztam muszlimmal, Indonéziában pedig reggel öt előtt a müezzin már énekelt, naponta ötször imára hívott – nem lehet nem észrevenni. A férfiak imaszőnyegekkel mentek a mecsetbe, a ruházkodás is feltűnő, az egyetemista lányok kendőben futnak a sportpályán. Jakartában van egy nagy mecset, a második legnagyobb a világon, ami a párbeszéd helye. Nagyon nyitottak, azt nézik, mi az, ami összeköt minket, a párbeszédre hívnak. Mély benyomást tett rám, eloszlatta a félelmeimet. Szélsőséges politikai csoportok időnként támadást intéznek keresztény közösségek ellen, de ez elszórt jelenség, és a kormányzat megpróbál rendet tartani, nekik érték a vallások jelenléte. Voltam vallásórán is muszlim egyetemen, kedves fiatalok voltak ott, éppen, mint nálunk, semmi különbséget nem láttam. Mélyen hiszem, hogy minden világvallás ugyanazt az Istent imádja, túl kell lépni a félelmeken, túl kell látni a politikai játszmákon. Ha Istenre tekintünk, és legyőzzük személyes korlátainkat, van egy alap a párbeszédre. Ez a jövő útja, kulcskérdés, hogy a vallás ne mint a manipuláció eszköze jelenjen meg.
– Hogyan élik meg a hitüket a katolikusok ebben a nyitott muszlim környezetben?
– A templomok tele vannak, élő hitük van, rengeteg a fiatal, nagyon jól használják a közösségi médiát. Kénytelenek is, mert például tömegközlekedés alig van, telefonos applikációkkal lehet autókat, motorokat rendelni a közlekedéshez. Keleten mindenki magáról ír, fotókat tesz közzé, egy épületet soha nem tesznek ki azért, mert szép, hanem elé állnak. Kapcsolatokban élnek, nem tudják szétválasztani az embert és a környezetet. Rómában az indiai rendtársaim is folyamatos WhatsApp-kapcsolatban voltak a barátiakkal, a közösségükkel, a lelkigyakorlat kivételével folyamatosan kommunikáltak. Úgy tűnik, az elmagányosodás veszélye náluk nem áll fenn, inkább plusz kapcsolatot jelent a közösségi háló.
– Tanulhatunk ezeknek a fiatal közösségeknek az internethasználatából? Ti is használjátok a közösségi hálót a kapcsolatépítésre?
– Az internet, a szociális média egy jó eszköz a fiatalok megszólítására. A közösségünk azt tartja, oda kell mennünk, ahol a fiatalok vannak. Ezért megkerülhetetlen számunkra a netes jelenlét. Mi is tanuljuk, milyen nyelvet érdemes használni, milyen képek, zenék a megszólítóak a fiatalok számára. A világhálón való jelenlétünk többirányú: nemcsak arra használjuk, hogy saját magunkat, a lelkiségünket, programjainkat közöljük a világgal, hanem nagyon sok mindent tudunk tanulni a fiatalok világáról. Hogy mi érdekli őket, milyen zenéket hallgatnak, mit játszanak, mi a szívük fájdalma, milyen kérdések foglalkoztatják őket, mi mozgatja meg az igazságérzetüket. Nem az a célunk, hogy folyamatosan az interneten tanyázzunk, hanem hogy kapcsolatba kerüljünk és meghívjuk őket a programjainkra, ahol aztán nem a saját okosságainkat hajtogatjuk, hanem reagálunk a kérdéseikre, személyes válaszokat adunk. Meghallgatunk, kérdezünk, ott vagyunk, és ez segít továbbhaladni.
– Mennyire sikerül láthatóvá válni, hivatásokat ébreszteni és jelen lenni az emberek életében?
– Hiszem, hogy Isten folyamatosan ültet el szerzetesi hivatásokat az emberek szívében. Kérdés, hogy a posztmodern világban sikerül-e értelmezni ezt a hivatást, és mi mint közösség találkozunk-e ezekkel a hivatást hordozó nőkkel? Az utóbbi 6-7 évben szisztematikus munkát kezdtünk, valódi prioritás a hivatásgondozás a közösségünkben, hála Istennek vannak jelöltjeink, novíciáink. Van egy kurzusunk decembertől áprilisig, amelyen nagyon komoly, érdeklődő nők vesznek részt. Ha valaki nem tudja eldönteni, szerzetesi hivatása van-e, mi ebben valóban tudunk segíteni. Van, aki azt dönti el, hogy házasodni szeretne: ha megszületik a döntése, általában férjet is talál hamar, hiszen belső megnyílás kell hozzá. Nem beszélünk rá senkit, hogy legyen szerzetes, de ha valaki csak bátortalan, adunk szempontokat a továbbhaladáshoz. Az őszi GPS-kurzus általánosabb, fiúk is jönnek, ez is jól működik. Sok energiát fektetünk bele, de megéri. A jelenlegi magyar hivatásgondozó nővér, Heim Kata remek munkát végez, az egész közösség támogatásával.
– A programok kialakításában is segít a nemzetközi tapasztalat?
– Igen, szép példa, hogy a francia egyházban sok munkát végeznek a világiak, friss témákat dolgoznak fel lelkigyakorlatokon vagy imacsoportokban. A civil embereket foglalkoztató témákat jól be tudják hozni a lelki életbe, szoktam nézegetni, milyen témáik, anyagaik vannak. Nagyböjtben, adventben már egy ideje nálunk is megtartjuk a hétköznapok lelkigyakorlatát, és arra gondoltam, jó lenne ökológiai szempontból meghirdetni. A fiatal generáció érzékeny az ökológiára. Ferenc pápa Laudato si’ kezdetű enciklikája alapján a franciáknál vannak ilyen lelkigyakorlatok, most fontolgatom, hogy lehetne nálunk is.
– Jártál a Fülöp-szigeteken is. Onnan milyen példát hoztál haza?
– Csak egy hónapot töltöttem ott. Az egyház ott erősen politizál, együttműködik a civil szervezetekkel a szegények érdekében. Meg lehetne tanulni ezt a széleskörű összefogást az igazságosságért. Vannak szigetek, ahol külföldi befektetők érdekeit szem előtt tartva el akarják venni a szegények földjeit. Amikor ott jártam, éppen egy határozott, széles körű tiltakozás volt ez ellen, egyházi szervezetek, szerzetesrendek és NGO-k együtt mozdultak meg. Ilyet korábban még sehol nem tapasztaltam. Nagyon tetszettek a szociális miniprojektek, amelyek konkrét igényekre konkrét válaszokat adnak. A rendünknek van egy óvodája, ahova a szemétválogatásból élő szülők gyerekei járnak, az anyukák pedig a varrodában dolgoznak: ausztrál és japán iskoláink adnak le nekik megrendeléseket uniformisokra. Okos, egyszerű ötletek segítik a családokat. Van egy biofarmunk is, a környékbeli szegény asszonyoknak adnak munkát, a fiataloknak képzést.
– Mit jelent számodra, hogy a világ minden részéről származó társakkal együtt készültél fel az örökfogadalomra, láttad a világegyház számos részét?

– A Katolikus Egyház éppen ezt az egyetemességet, sokszínűséget jelenti, sok minden befér az ernyője alá, rítusok, lelkiségek egy nagy egységben vannak jelen. Fantasztikus dolog megélni ezt az egységet a sokszínűségben! Tízen tettünk fogadalmat, különböző kontinensekről. Az afrikaiaknak tánc nélkül nem ünnep az ünnep, az európaiak számára a homília volt talán hangsúlyos, a felajánlási ceremónia az indiaiak számára különösen fontos. A fogadalmi szentmisére táncolva vonultunk be, sok nyelven énekeltünk, még magyar, kínai, koreai és kecsua nyelven is! Mindenki kultúrája belekerült. Nekem ez a Katolikus Egyház. Jézusnak nagyon sok arca lehet, és ez gyönyörű!
Forrás: magyarkurir.hu

2019. febr. 25.

Interjú Tornya Erika Sacré Coeur nővérrel I.

– Milyen állomásokon keresztül érkeztél el oda, hogy örökfogadalmat tegyél a Szent Szív Társaságban?
– Diákként a budapesti Szent Ignác-kollégium tagja voltam, ott mélyült el bennem a Szent Ignác-i lelkiség. Egy Szentjánosbogár-táborban találkoztam az akkori Sacré Coeur-noviciátussal, vidám, civil ruhás lányok voltak, érezhető közösség volt köztük, szerették egymást. 1995-ben beléptem a rendbe, aztán első fogadalmasként elért a krízis, 2000-ben kiléptem, elkezdtem szakmámban gépészmérnökként dolgozni, véglegesnek gondoltam a döntésemet. Pár év múlva azonban visszajött a hivatás. Projektmenedzser voltam egy gyárban, szerettem a munkámat, sok barátom volt. Az útkeresés azonban megerősödött bennem: elmentem például Indiába, de végigjártam a Caminót is. Elvégeztem a Sapientiát, csak azért, hogy lássam, bírom-e ezt a klerikális közeget…, bírtam, megértettem, hogy bízhatok ebben a hívásban. Minden jel arra mutatott, hogy vissza kell mennem a közösségbe, ott a helyem. A Sacré Coeur-közösség erejét mutatja, hogy tíz évig voltam távol, és visszatérésemkor tíz szál rózsa várt a szobámban. Semmi szemrehányást nem kaptam, csak befogadó gesztusokat. A Lyonban töltött noviciátust követően hazatértem, a közösségen belüli megbízatásom a hivatásgondozás lett. Munkahelyet a jezsuita rendtartományban kaptam, ahol az INIGO-csoportban működtem, ifjúsági programokkal foglalkoztunk. Emellett lelki kísérést tanultam Ausztriában, és lelkigyakorlat-vezetést Németországban. Most, az örökfogadalom után a Sacré Coeur hivatásgondozói munkámat nemzetközi terepen fogom végezni, megpróbálunk egy, az egész világot behálózó, hatékony hivatásgondozói rendszert felépíteni különböző kontinenseken élő nővértársakkal. A „külső” munkám ismét a jezsuitáknál lesz, a budapesti Mária utcai templomban fogok lelkiségi szolgálatot végezni.
Erika elsőfogadalma -  előesti ima
– Közösségetekben sok tapasztalatot szereztek arról, hogyan élik meg a hitet, a hivatást a világ más vidékein.
– Képzésünk során jól megismerjük az európai viszonyokat: a mi magyar régiónk a közép-európai provincia (Ausztria, Németország, Magyarország) része. Jelenleg a noviciátusunk Franciaországban, Lyonban van, az elsőfogadalmasoknak pedig rendszeres képzéseik vannak, nemzetközi csoportban is. Az örökfogadalom előtt a nővérek abbahagynak minden munkát, elhagyják a kontinenst, ahol élnek, nemzetközi tapasztalatra mennek. Ezt követi egy intenzív, öthónapos képzés Rómában, a probáció, ami a végleges elköteleződéssel zárul. A probációba a világ minden részéről jönnek a nővérek, igazi interkulturális közösség alakul ki közöttünk.
Rendi találkozó Spanyolországban
– Miért fontos ennyire sokféle tapasztalatot szerezni?
– Izgalmas megosztani a tapasztalatainkat másokkal, egy indiai vagy egy perui társunkkal, gazdagító hallani, ő hogyan élte át ugyanazt. Elképesztő, mennyire befolyásoltak vagyunk kulturálisan! Aki egy halászfaluból jön Indiából, és utána szegény gyerekeket tanít vidéken, az másképp használja ugyanazt az információt, mint egy nagyvárosi lelki kísérő. Mindig a helyi igényekre válaszolunk azzal, amivel foglalkozunk. Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában sok helyen nagyon konkrétan a szegények mellett állnak a nővérek. A nemzetközi közegben eltöltött idő során talán türelmesebb lettem, szélesedett a látóköröm, észrevettem, mennyire befolyásol az európai kultúrám, és feléledt bennem annak a vágya, hogy még nagyon sok mindent tanuljak másoktól.
– Rómában, a Katolikus Egyház szívében mit láttál az Egyházból?
– A helyi egyházzal nem nagyon találkoztam, mert intenzív napjaink voltak a probáció ideje alatt. A programunk része volt a többszöri látogatás a Sant’Egidio közösségnél, akiknek a lelkiségével rokonságot érzek: a közösség az emberekre koncentrál, neve, története van mindenkinek, megpróbálják visszaadni az emberek méltóságát. Hasonlóan éljük meg ezt mi is a nevelési küldetésünkön keresztül. Nagyon fontos a személy, akivel dolgozunk.
folyt.köv.
Örökfogadalmas csoport Rómában

2019. febr. 19.

Ön apáca?

Tény, hogy nem ez a hivatás a legnépszerűbb karrierlehetőség Magyarországon. 1950-ben még közel 12 ezer szerzetes volt Magyarországon, ami mára 1400 főre csökkent részben a kommunizmus, részben a társadalmi változások miatt. Ma 100 rend működik hazánkban, és az 1400 magyar szerzetes közül 800 nő, 600 pedig férfi. Érdekesség, hogy bár a katolikus egyházat férfiak irányítják, az egész világon több a női szerzetes. (Forrás: Budapesti szerzetesek)

Néhány szó mirólunk, azaz Sacré Coeur nővérek egykor és ma:
Janet E. Stuart RSCJ
Mint látható, a II. vatikáni zsinat következtében visszatértünk alapítónk eredeti szándékához, aki elsősorban nem a szerzetesi ruha viselése által akarta kifejezni Jézusnak való elköteleződését, hanem imádságból fakadó szolgálatával. (Az 1800-as évek Franciországában ez a ruha az akkor özvegyi viselet volt, azaz hétköznapi öltözetnek számított.)
Európai fiatal nővérek képzése Bp-en
Egykor elsősorban az iskolai nevelés és a diákok szüleinek adott lelkigyakorlatos kísérés jelentette fő szolgálati területeinket. Ma Forrás Lelkiségi Központunkban Budapesten spirituális programok széles skáláját kínáljuk: táncmeditáció, egyénileg vezetett Szent Ignác-i lelkigyakorlat, szemlélődés a városban, kommunikáció, elsőpénteki szentségimádás, Szt. Ignác-i vezetett ima fiataloknak, szemlélődő ima. Nyaranta ezek a programok kiegészülnek zarándoklattal, gyerekeknek tartott bibliai táborral, kurzusokkal. 

 



A Szentjánosbogár mozgalomban és az INIGO - csoportban fiatalokkal foglalkozunk, GPS - lelki útvonaltervező műhelyünkkel segítjük a fiatalokat döntést hozni, különböző iskolákban tanárokként dolgozunk, de a hátrányos helyzetű tanulókat is segítjük a VIII. kerületben. Van közöttünk, aki időseket látogat egy otthonban, más szervezett keretek között dolgozik a szerzetesekért vagy egyéb hivatásához kapcsolódó munkát végez. A szolgálat mellett fontos szerepe van szerzetesi életünkben az imának és a közösségnek. A sok elfoglaltság mellett igyekszünk időt szakítani a közös kikapcsolódásra, vidám együttlétre is. 

2019. febr. 12.

Vágy az egyesülésre

Ha megpróbálunk a saját és mások legbensőbb vágyakozására figyelni, akkor a közösség (communio) az a szó, ami talán legjobban összefoglalja az emberi szív vágyát.
A szó jelentése "egyesülés valamivel". Isten olyan szívet ültetett belénk, amely addig nyugtalan, amíg meg nem leli a teljes egyesülést. Ezt keressük a barátságban, a házasságban, a közösségben, a szexuális intimitásban, az elragadtatás pillanataiban és a tehetségünk elismerésében. Ezt kutatjuk, hajszoljuk a sikerre, a csodálatra és a jutalmakra törekedve. Ám a dicsőség, a siker pillanatai hamar feledésbe kerülnek, az egyesülés iránti vágy azonban örök.

Ez az Istentől kapott vágy határtalan fájdalmat, s határtalan örömöt is képes okozni. Jézus azért jött el, hogy kinyilvánítsa, hogy az egyesülés utáni vágyunk nem hiábavaló, hanem az, Aki ezt a vágyat belénk plántálta, be is fogja teljesíteni. Az egyesülés röpke pillanatai csupán utalnak arra az Egyesülésre, amelyet Isten nekünk ígért. A ránk leselkedő igazi veszély az, hogy nem bízunk az egyesülés utáni vágyunkban. Pedig Istentől kapott vágy ez, amely nélkül életünk elveszíti vitalitását, s szívünk kihűl. 
A valódi spirituális élet jellemzője, hogy mindaddig nem nyugodhatunk, amíg megnyugvásra nem lelünk annak karjaiban, Aki minden vágy Atyja és Anyja.
                                                              Henri J.M. Nouwen nyomán
Forrás: http://anglicanaorlu.org/tableau-peinture-moderne-fleurs