Integráló életút - Szent Philippine Duchesne

Szent Philippine Duchesne ünnepe november 18-án van. Ő egy olyan Sacré Coeur nővér volt, aki az amerikai kontinensen honosította meg a közösséget. De szentségének kulcsa talán nem ez a tette, hanem az elszánt és integráló személyisége. 

Életéről bővebben a Vigiliában olvashatunk itt, a Százszoros termést hozott című cikkben. 

Íme egy kedvcsináló részlet:

Philippine szentté avatásának nemcsak az volt az indoka, hogy átvitt egy szerzetesrendet egy másik kontinensre, iskolákat nyitott, Jézus Szívének szeretetét és az Eucharisztia tiszteletét terjesztette. Példája azért is különösen fontos, mert a szegények és a jogfosztottak mellé állt egészen konkrét példával, radikálisan. A rezervátumban együtt élt az indiánokkal, osztozott a sorsukban, jelen volt az életükben. Jézust vitte közéjük. Ez a társadalom számára is erős jelzés a peremre szorítottak, jogfosztottak, védtelenek érdekében. De számunkra az is példaértékű lehet, ahogyan Philippine véghezvitte mindezt. Mind gazdagok, mind szegények között szolgált, mindenhova elvitte Jézus szeretetének felszabadító üzenetét, tekintet nélkül arra, hol van. Nem vagy-vagy módon élt, hanem integráló volt a jelenléte. A szegényeknek szükségük van a gazdagokra, vallotta, mert tőlük kaphatnak segítséget, a gazdagoknak viszont szükségük van a szegényekre, mert túlmutatnak az anyagi biztonság illúzióján, megmutatják az egyszerűség és a sebezhetőség útját, amely Jézus felé visz. Philippine-t szíve a szegények felé húzta, de hidakat épített, hogy azokon minél többen át tudjanak kelni. Lelkiségének központja az Eucharisztia volt, az Élet Kenyere, amely egy teljesebb élet tápláléka. Hosszú órákat töltött az Eucharisztia előtt csendes szemlélődésben. Példája volt annak is, hogy egy Jézussal egyesült élet hogyan töretik meg és adatik másoknak. Amikor Amerikába került, teljesen más körülmények közé érkezett, mint amire számított, de ezt el tudta fogadni. Fiatal korától fogva teljesen beleadta magát abba, amit tett. Nem az életszentség volt a célja, hanem az, hogy Jézus Szívének szeretetét megismertesse másokkal. Mindig a távoli horizontokat fürkészte, kereste az irányt a következő lépésekhez. Élete olyan volt, mint a mag, amelynek el kell halnia, hogy termést hozzon. Odaadta magát, és százszoros termést hozott. (Tornya Erika RSCJ)

 Fotó: Pexels/David Eurcharístia