Készítsétek az Úr útját!

"A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!" (Mk1,3)

"A puszta szó megfelelői: kiüresedett, lakatlan, magányos, vad, féktelen, csúnya, undorító. Ezekkel a szavakkal mai lelkiállapotunkat is leírhatjuk. Magányt, ürességet érzünk magunkban. (...)
A puszta az a hely, ahol kíméletlenül konfrontálódni fogunk magunkkal és visszataszító valóságunkkal. 

Szívünk ezen pusztájában kell az Úr útját előkészíteni. Ahhoz, hogy az Úr útját egyengetni tudjuk, először is bátorkodnunk kell kivonulni saját pusztaságunkba. Mindent fel kell tárnunk Isten előtt. Isten éppen ott akar életünkbe belépni, nem sikereink és teljesítményeink csúcsán. Istennel sokszor önmagunkon kívül szeretnénk találkozni, szép szentmisén, imaalkalmon. De Isten éppen pusztaságunkban akar velünk szembejönni. Ott akar találkozni és eggyé válni velünk és mindent megváltoztatni bennünk. 
Csak ha beengedjük pusztaságunkba, akkor válik valóra, amit Izajás próféta ígér: 

Örvendjen a puszta és a kiaszott vidék,
ujjongjon a sivatag, és viruljon, mint a liliom!

Virulva viruljon és ujjongjon,
ujjongva vigadjon!

Akkor majd ugrándozik a sánta, mint a szarvas,
és ujjong a néma nyelve;
mert vizek fakadnak a pusztában,
és patakok a sivatagban. (Iz 35, 1-2;6)

 Pusztaságunk közepén forrás fakad. Ám a pusztaság marad. A forrás körül saját pusztaságunkba jutunk vissza, belső ürességünkkel konfrontálódunk. De Ádvent azt ígéri, hogy pusztaságunkban forrásra lelünk, melyből inni tudunk. Ez elég lesz, hogy termékennyé tegye pusztaságunkat. 

Ádvent idején vedd a bátorságot, vonulj ki pusztaságodba, ott is megtapasztalhatod, hogy közel van hozzád az Isten. Kívánom, hogy pusztaságod közepén magát Istent ismerd meg, aki vár rád, hogy eggyé váljon veled."

(Anselm Grün OSB: Karácsony az újrakezdés reménye, Jel Kiadó 2006 29-31.o.)