Identitás, mint hivatás

A mai ember egyik legfőbb és nehezen megválaszolható kérdése:
Ki vagyok én? Mi a hivatásom?

Az ember nem választhatja meg abszolút módon azt, ki akar lenni.

Valakinek lenni azt jelenti, hogy az életünkről fontos döntéseket hozunk, de ezeknek valahogyan összefüggésben kell lenniük, egyetlen történetet kell alkotniuk. Az identitás azt jelenti, hogy az életünk során meghozott döntéseink egy adott irányba mutatnak. Amit ma teszek, az annak fényében nyer értelmet, amit eddig tettem. Életemnek mintája, kialakult szerkezete van. Mint egy jó történetnek. Nem is olyan rég még a foglalkozásoknak fontos szerepe volt az identitás szempontjából, hiszen azok a személy életét sok szempontból meghatározták. Zenésznek, ügyvédnek vagy asztalosnak lenni nem csupán munka, melyet ideig-óráig végez az ember, hanem életforma: fiatalkortól az öregkorig, pihenésben és munkába, betegségben és egészségben jellemzi az embert.

Minden emberi élet válasz Isten hívására, aki a Szentháromság életében való részesedésre hív. Az erre a hívásra adott válaszomban fedezem fel azt, ki is vagyok. Valakinek lenni nem azt jelenti, hogy a bevásárlóközpont polcairól választunk magunknak egy identitást ("popsztár", "ferences", "fekete bárány"...), hanem azt jelenti, hogy válaszolok annak, aki életbe hívott: "Sámuel, Sámuel"-szólít egy hang az éjszakában. És Sámuel válaszol: "Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!"

Az identitás döntéshozatalokról szól. De annak megválasztása, hogy ki akarok lenni, nem úgy működik, mint ahogy kiválasztom, hogy milyen színű zoknit szeretnék felvenni. A választás tulajdonképpen válasz arra a hívásra, amelynek az életemet köszönhetem. Az identitás ajándék, és életem története azokból a döntésekből áll össze, amelyekkel elfogadom vagy elutasítom ezt az ajándékot.

A mai emberek sokszor a pénz, a hatalom, a karrier és a társuk alapján határozzák meg önmagukat. Akkor vagyok valaki, ha elég gazdag vagyok, menő autóm van, vezető beosztásban dolgozom vagy egy sikeres, híres férfi vagy nő a férjem, feleségem, párom. Ha a szerzetesekre és az általuk vállalt fogadalmakra gondolunk, akkor azt látjuk, hogy ők ezekről mondanak le, amikor a szegénységet, engedelmességet, tisztaságot vállalják. Elhagynak olyan dolgokat, amikben az emberek biztonságot keresnek. A támasz elvetése jel, annak jele, hogy minden emberi identitás meglepetés, ajándék, kaland. Pl. a karrierről való lemondás annak a jele, hogy minden emberi élet tart valahová, még akkor is, ha úgy tűnik, zsákutcába érkezett, mert Isten az, aki mindannyiunkat hűségesen hív az életre.

(Timothy Radcliffe OP alapján)