Hit és hivatás
Hit csak annyiban lehetséges, amennyiben az válasz egy meghívásra vagy kinyilatkoztatásra.
Ábrahámnál találkozunk ezzel az első hitaktussal. Meghívásában és meghívásra adott válaszában tapasztalatból ismeri meg Ábrahám Isten nagyságát és megbízhatóságát. Ábrahám útra kelt, anélkül, hogy ismerte volna Istent, és tudta volna, hová. Ez a hit. Tőlünk is gyakran követeli a hit a felkerekedést, az útra kelést. Isten magához ragadja a kezdeményezést. Hív, és a hívő engedelmeskedik.
Jahve azt ígérte:"Nagy néppé teszlek." Hamis az elképzelésünk, ha félünk attól, hogy Istennek való felajánlásunk beszűkíti életterünket. Ellenkezőleg! Isten nem ijesztget és nem nyom el. Ez ellentmondana lényegének. Az igazi Isten felszabadít és tágasságra vezet. Isten akarja, hogy kibontakozzunk. Ha visszautasítjuk, akkor bezárkózunk hangja elől, és életünkbe szűkösség és felszínesség hatol be. Minden igazi hitnek alapja az a meggyőződés, hogy Isten akarja, hogy éljünk, növekedjünk és kibontakozzunk. Sajnos túl sokan vannak, akik Istenben valami fenyegetőt látnak és félnek kimondani neki "tégy velem, amit akarsz", mert úgy gondolják, hogy teljes önátadásukat Isten ellenükre játssza ki, és azt veszi el tőlük, ami számukra a legdrágább.
Isten hívásának mindig az az eredménye, hogy egyre inkább önmagunkká válunk. Fokozza a bennünk lévő termékenységet, amelyet Szt. Pál a Lélek gyümölcseinek nevez (szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, önmegtartóztatás..). E gyümölcsök igazi növekedése jelzi, hogy valóban az Isten által mutatott úton vagyok. ha a gyümölcsök csökkenését tapasztalom, meg kell kérdeznem magamtól, hogy valóban jó úton vagyok-e, és ha azon vagyok, akkor az Isten által akart ritmusban haladok-e. Mert könnyen lehet, hogy jó irányba haladok, de féktelen gyorsasággal előresietek. Ennek következménye pedig hajszoltság, feszültség, és a Lélek gyümölcseinek apadása. Ha pedig a helyes ösvényen, de túl lassan haladok, hanyagságba és lelki tunyaságba esek - kerülöm az erőfeszítést, és ez lehetetlenné teszi, hogy a lelki életben haladjak.
Nagy erők szabadulnak fel,ha gondosan ápoljuk, tápláljuk hitünket. Ez képessé tesz arra, hogy erős törekvéssel el merjünk indulni a lelki növekedésben. Isten azt akarja, "hogy életünk legyen, és bőségben legyen" (Jn10, 10). Ezért állandóan mélyítenünk kell hitünket és nagylelkűségünket, készségünket, hogy Isten hívására válaszoljunk.
(Piet von Breemen SJ alapján)
Ábrahámnál találkozunk ezzel az első hitaktussal. Meghívásában és meghívásra adott válaszában tapasztalatból ismeri meg Ábrahám Isten nagyságát és megbízhatóságát. Ábrahám útra kelt, anélkül, hogy ismerte volna Istent, és tudta volna, hová. Ez a hit. Tőlünk is gyakran követeli a hit a felkerekedést, az útra kelést. Isten magához ragadja a kezdeményezést. Hív, és a hívő engedelmeskedik.
Jahve azt ígérte:"Nagy néppé teszlek." Hamis az elképzelésünk, ha félünk attól, hogy Istennek való felajánlásunk beszűkíti életterünket. Ellenkezőleg! Isten nem ijesztget és nem nyom el. Ez ellentmondana lényegének. Az igazi Isten felszabadít és tágasságra vezet. Isten akarja, hogy kibontakozzunk. Ha visszautasítjuk, akkor bezárkózunk hangja elől, és életünkbe szűkösség és felszínesség hatol be. Minden igazi hitnek alapja az a meggyőződés, hogy Isten akarja, hogy éljünk, növekedjünk és kibontakozzunk. Sajnos túl sokan vannak, akik Istenben valami fenyegetőt látnak és félnek kimondani neki "tégy velem, amit akarsz", mert úgy gondolják, hogy teljes önátadásukat Isten ellenükre játssza ki, és azt veszi el tőlük, ami számukra a legdrágább.
 |
| S. Köder: Abraham |
Nagy erők szabadulnak fel,ha gondosan ápoljuk, tápláljuk hitünket. Ez képessé tesz arra, hogy erős törekvéssel el merjünk indulni a lelki növekedésben. Isten azt akarja, "hogy életünk legyen, és bőségben legyen" (Jn10, 10). Ezért állandóan mélyítenünk kell hitünket és nagylelkűségünket, készségünket, hogy Isten hívására válaszoljunk.
(Piet von Breemen SJ alapján)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése