Maslow-n túl...


Az életcélok nagyon fontosak minden ember életében. Motivációt adnak, illetve ahhoz segítenek, hogy meg tudjuk állapítani,  jó irányba halad-e az életünk. Sok olyan cél van, mely  életkori sajátosságainkból, szerepeinkből fakad. Példa erre a jelenlegi szabályozás, mely szerint tankötelesek vagyunk 18 éves korunkig.  Ez azt jelenti, hogy amíg kiskorúak vagyunk, van alattunk egy biztos sín: valamilyen tanintézményt látogatni kell. Ez egyfajta "kényszerpálya", amin nincs sok gondolkozni való. Keretet és irányt szab életünknek.  Életkori helyzettől függetlenül azonban vannak egyéb igényeink is, melyek kielégítése szintén konkrét életfeladatot, életcélt ad. Hogy mik ezek? Bizonyára ismeritek a Maslow-féle szükséglethierarchia piramist. 

Erica Glasier illusztrációja
 Abraham Maslow amerikai pszichológus motivációkutatással foglalkozott. Főleg az érdekelte, hogy miért van az, hogy bizonyos dolgokért hajlandóak vagyunk minden energiánkat megmozgatni, más dolgok viszont nem visznek minket cselekvésre. Sok érdekes összefüggést fedezett fel, s ez alapján rajzolta meg az 1950-es években híres piramisát. Az elméletet blogunkban nem részletezzük, el lehet olvasni például itt: http://hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis 

Számunkra - lelki életet élő, vagy erre vágyó emberek számára - a Maslow piramis csúcsán túl lévő szükségletek az érdekesek. Ha Maslow  elmélete teljesen modellezné, azaz fedné a valóságot, akkor egy ponton túl hiányozna a nyugtalanság az emberekből. A Maslow piramis csúcsán üldögélnénk, békés önmegvalósításban.

Sokan vannak, akiknek mindenük megvan az életben: szakma, munka, anyagi biztonság, szeretetkapcsolat, elismertség, mégis folyamatosan új célokat keresnek. Nyughatatlanul, távoli horizontokon tartják szemüket, várják a jelzést, olvassák a nyomokat, fürkészik, hogy hová szól életük küldetése. Talán azt kutatják, hogyan tudnának szabadon és szeretettel mások szolgálatába állni. Nos, szerintünk ettől a ponttól kezdve beszélhetünk hivatásról. A Maslow piramison túl, a transzcendencia horizontjában törnek felszínre a valódi béke, az öröm és az egység forrásai.  S ha valaki meglelte  hivatását,  elkezdte megvalósítani az álmot, amit Isten róla álmodott, akkor már képessé válik a szükségleteiről való szabad lemondásra (gondoljunk a monasztikus szerzetesek önmegtagadó életmódjára, vagy a családanyák gyermekeikért vállalt, sokszor áldozatokat követelő életére).  

                                                                                                         Tornya Erika RSCJ

Te a piramis melyik foka felé tartasz?

Megjegyzések

  1. a hivatás felé az tud "kacsintgatni", aki már felismerte a talentumait is, amelyeket Istentől kapott. Ővele sokkal könnyebb a Nagy Cél felé tartani!

    VálaszTörlés
  2. Szia Orsi, üdv!
    Igen, valami ilyesmiről van szó. Amíg az ember egyfajta "személyiségfejlődésben" van, amíg saját magát próbálja definiálni, addig néha összekeveredhet a talentumok előásása (személyiségfejlődés) és a talentumok megtöbbszörözése (hivatás). Gondoljunk magára Jézusra, neki is egy út volt, amíg rájött, hogy kicsoda is tulajdonképpen. Ezek után kezdte meg a messiási működését, a Megváltás művét.

    VálaszTörlés
  3. köszönöm, ez érdekes az előásással és a megtöbbszörözéssel. nyilván, ezek folyamatok, nem egyik-pillanatról a másikra történnek.

    VálaszTörlés
  4. Akkor annak az embernek, aki például szegény és a mindennapi betevő falatért küzd, nem is lehet hivatása?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Tátika,
      nagyon jó a kérdésed.

      Természetesen mindenkinek lehet, sőt van hivatása. Maslow-nak annyiban igaza van, hogy aki mondjuk a nyomor ellen küzd, annak nem sok energiája marad az "önmegvalósításra".

      Ami fontos az útkeresés esetén: nézzünk magunkba és próbáljuk megfogalmazni, hogy mi a konkrét oka a "nyugtalanságunknak". Akkor sokkal könnyebb lesz látni, hogy milyen jellegű a döntés, ami előtt állunk.

      Ha azt vesszük észre, hogy társra vágyunk, akkor annak az irányába kell menni, ha úgy érezzük, hogy sokkal több képesség van bennünk, mint amit a jelenlegi munkánk biztosít, akkor váltsunk munkahelyet. Ha Isten, Jézus, a Szentlélek, Mária vagy bizonyos szentek példája és jelenléte köti le minden figyelmünket, akkor érdemes lelki hivatásról gondolkodni.

      Törlés
  5. Néha nagyon szerelmes vagyok az egyik évfolyam társamba, néha meg Istenbe. Akkor nekem mi a hivatásom? Ez olyan hullámzó nálam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Szuszék,
      a hivatás megtalálása sok figyelmet és energiát igényel. Az, hogy hullámoznak az érzelmeid, teljesen normális dolog.

      Ha elkezded megfigyelni az érzelmeidet, lassan-lassan kibontakozhat számodra, mi az Isten terve az életeddel. Ezt a folyamatot a mi lelkiségünkben úgy hívják, hogy "megkülönböztetés" (discernement), ez alapján érdemes komoly életdöntéseket hozni.
      Ha maradsz a blog hűséges olvasója, hamarosan bővebben olvashatsz ezekről.

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések