Maslow-n túl...
Az életcélok
nagyon fontosak minden ember életében. Motivációt adnak, illetve ahhoz
segítenek, hogy meg tudjuk állapítani, jó irányba halad-e az
életünk. Sok olyan cél van, mely életkori sajátosságainkból, szerepeinkből fakad. Példa erre a jelenlegi szabályozás, mely szerint
tankötelesek vagyunk 18 éves korunkig. Ez azt jelenti, hogy amíg
kiskorúak vagyunk, van alattunk egy biztos sín: valamilyen tanintézményt
látogatni kell. Ez egyfajta "kényszerpálya", amin nincs sok gondolkozni való. Keretet és irányt szab életünknek. Életkori helyzettől függetlenül azonban vannak egyéb igényeink is, melyek
kielégítése szintén konkrét életfeladatot, életcélt ad. Hogy mik ezek? Bizonyára
ismeritek a Maslow-féle szükséglethierarchia piramist.
![]() |
Erica Glasier illusztrációja |
Abraham Maslow amerikai pszichológus
motivációkutatással foglalkozott. Főleg az érdekelte, hogy miért van az, hogy
bizonyos dolgokért hajlandóak vagyunk minden energiánkat megmozgatni, más
dolgok viszont nem visznek minket cselekvésre. Sok érdekes összefüggést
fedezett fel, s ez alapján rajzolta meg az 1950-es években híres
piramisát. Az elméletet blogunkban nem részletezzük, el lehet olvasni
például itt:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Maslow-piramis
Számunkra -
lelki életet élő, vagy erre vágyó emberek számára - a Maslow piramis csúcsán
túl lévő szükségletek az érdekesek. Ha Maslow elmélete teljesen
modellezné, azaz fedné a valóságot, akkor
egy ponton túl hiányozna a nyugtalanság az emberekből. A Maslow piramis csúcsán
üldögélnénk, békés önmegvalósításban.
Sokan vannak, akiknek mindenük megvan az életben: szakma, munka, anyagi biztonság, szeretetkapcsolat, elismertség, mégis folyamatosan új célokat keresnek. Nyughatatlanul, távoli horizontokon tartják szemüket, várják a jelzést, olvassák a nyomokat, fürkészik, hogy hová szól életük küldetése. Talán azt kutatják, hogyan tudnának szabadon és szeretettel mások szolgálatába állni. Nos, szerintünk ettől a ponttól kezdve beszélhetünk hivatásról. A Maslow piramison túl, a transzcendencia horizontjában törnek felszínre a valódi béke, az öröm és az egység forrásai. S ha valaki meglelte hivatását, elkezdte megvalósítani az álmot, amit Isten róla álmodott, akkor már képessé válik a szükségleteiről való szabad lemondásra (gondoljunk a monasztikus szerzetesek önmegtagadó életmódjára, vagy a családanyák gyermekeikért vállalt, sokszor áldozatokat követelő életére).
Tornya Erika RSCJ
Te a piramis melyik foka felé tartasz?
a hivatás felé az tud "kacsintgatni", aki már felismerte a talentumait is, amelyeket Istentől kapott. Ővele sokkal könnyebb a Nagy Cél felé tartani!
VálaszTörlésSzia Orsi, üdv!
VálaszTörlésIgen, valami ilyesmiről van szó. Amíg az ember egyfajta "személyiségfejlődésben" van, amíg saját magát próbálja definiálni, addig néha összekeveredhet a talentumok előásása (személyiségfejlődés) és a talentumok megtöbbszörözése (hivatás). Gondoljunk magára Jézusra, neki is egy út volt, amíg rájött, hogy kicsoda is tulajdonképpen. Ezek után kezdte meg a messiási működését, a Megváltás művét.
köszönöm, ez érdekes az előásással és a megtöbbszörözéssel. nyilván, ezek folyamatok, nem egyik-pillanatról a másikra történnek.
VálaszTörlésAkkor annak az embernek, aki például szegény és a mindennapi betevő falatért küzd, nem is lehet hivatása?
VálaszTörlésKedves Tátika,
Törlésnagyon jó a kérdésed.
Természetesen mindenkinek lehet, sőt van hivatása. Maslow-nak annyiban igaza van, hogy aki mondjuk a nyomor ellen küzd, annak nem sok energiája marad az "önmegvalósításra".
Ami fontos az útkeresés esetén: nézzünk magunkba és próbáljuk megfogalmazni, hogy mi a konkrét oka a "nyugtalanságunknak". Akkor sokkal könnyebb lesz látni, hogy milyen jellegű a döntés, ami előtt állunk.
Ha azt vesszük észre, hogy társra vágyunk, akkor annak az irányába kell menni, ha úgy érezzük, hogy sokkal több képesség van bennünk, mint amit a jelenlegi munkánk biztosít, akkor váltsunk munkahelyet. Ha Isten, Jézus, a Szentlélek, Mária vagy bizonyos szentek példája és jelenléte köti le minden figyelmünket, akkor érdemes lelki hivatásról gondolkodni.
Néha nagyon szerelmes vagyok az egyik évfolyam társamba, néha meg Istenbe. Akkor nekem mi a hivatásom? Ez olyan hullámzó nálam.
VálaszTörlésKedves Szuszék,
Törlésa hivatás megtalálása sok figyelmet és energiát igényel. Az, hogy hullámoznak az érzelmeid, teljesen normális dolog.
Ha elkezded megfigyelni az érzelmeidet, lassan-lassan kibontakozhat számodra, mi az Isten terve az életeddel. Ezt a folyamatot a mi lelkiségünkben úgy hívják, hogy "megkülönböztetés" (discernement), ez alapján érdemes komoly életdöntéseket hozni.
Ha maradsz a blog hűséges olvasója, hamarosan bővebben olvashatsz ezekről.