Ideje van...

Mindennek rendelt ideje van, olvashatjuk a Prédikátor könyvében és bár ez így leírva nincs benne, de ideje van a döntésnek és a várakozásnak is.
Számomra minek van most az ideje?

                 Az idő sürget,

               Jézus,

                 az emberek   harcolnak

                                      bezárkóznak   gazdagságukba

                                                             közömbösségükbe

                                                             reménytelenségükbe

                                       saját világukba rendezkednek be

                  Az idő sürget,

                                        Jézus,

                                         és Te vársz,

                                         engem vársz…

Vársz, ahogy a kiszáradt ajkak

a frissen és elevenen feltörő forrásvízre

egy forró nyári napon

Vársz, mint a hegyek közt eltévedt éhező

a kenyérre,

Vársz, mint a bárány,

akit a vágóhídra visznek

Vársz, mint ágyán a vőlegény

            a nászéjszakát

Vársz, mint az atya a fiát,

akit szeret

Vársz, ahogy csecsemő

az anyamellre

Vársz, mint a leprás

a gondoskodó kézre

Vársz, mint a gyötrődő

egy éltető pillantásra

Vársz, mint a tűz

a fára és az áldozatra

Vársz, mint a megfeszített,

            aki testét és vérét adta

Vársz,

            Jézus,

Vársz haláltusádban

Vársz engem,

hogy átjárd életem csendes álmosságát

hogy átformálj

abban a kegyelemben

ami Te vagy

hogy újjáéleszd a világot

életeddel.

Vársz engem, Jézus.

                                    (Jean Vanier)

Sacré-Coeur, Paray Monial