Isten mindig hűséges hozzánk!

A kísértés mindig ott leselkedik az ajtóban, hogy háttérbe szorítsuk  Istent, és önmagunkat állítsuk középpontba, az elkövetett bűn pedig  megsebzi istengyermekségünket, keresztény életünket. Ezért bátornak
kell lennünk a hitben, és nem szabad hagynunk, hogy eluralkodjék  bennünk a gondolat: "Isten nem számít!", "Isten nem fontos számodra!" - és így tovább. Épp ellenkezőleg: életünk csak akkor újul meg, akkor  tölti el derű és öröm, ha Isten gyermekeiként viselkedünk, és nem veszítjük el bátorságunkat eleséseink, bűneink miatt, hanem tudjuk, hogy ő szeret minket. Isten a mi erősségünk! Isten a mi reményünk!

Kedves testvéreim, mindenekelőtt ezt a reményt kell ébren tartanunk, és e remény látható, egyértelmű és világító jeleivé kell válnunk mindenki számára. A feltámadott Úr a soha nem fogyatkozó remény, a remény, amely nem csal meg (vö. Róm 5,5). Ez a remény nem csal meg! Ez a remény az Úré! Életünk során hányszor foszlanak szét reményeink, hányszor nem valósul meg a szívünkben hordozott várakozás! A mi keresztény reményünk erős, biztos, szilárd ezen a földön, amelyen isteni meghívás alapján járnunk kell, és nyitott az örökkévalóságra, mert a mindig hűséges Istenre támaszkodik. Soha nem szabad elfelejtenünk: Isten mindig hűséges! Isten mindig hűséges hozzánk!"

 

Ferenc pápa katekézise
a feltámadás üdvözítő jelentőségéről
2013. április 10.