A vágy konfliktusa

A vágyakozás az élet forrása, de lehet romboló erő, mely széttép minket, és tönkreteszi a körülöttünk élőket. A konfliktus nem Isten akarata és az én akaratom között van, hanem egyik és másik vágyam között. A konfliktus a vágy természetében gyökerezik. Talán szeretnénk nyitottak lenni és szeretettel fogadni mindenkit, akivel találkozunk, de ki nem állhatjuk azokat az embereket, akik untatnak minket.

Minél felületesebb egy vágy, annál hajlamosabb a követelőzésre, hangoskodásra és bomlasztásra. Ahogy tudatunk többrétegű, úgy a vágyaink is. A viszonylag felületes vágyaink olyan mértékben le tudják foglalni a figyelmünket, hogy semmi mélyebbnek nem leszünk a tudatában.

Néha teljes figyelmünket magának követeli, hogy hogyan öltözködünk, hogy nézünk ki, milyen a társadalmi helyzetünk, vagyonunk és elismertségünk. De nem ezek a legvégső céljaink, és ezek nem érintik legmélyebb vágyainkat. 

A napi visszatekintés (examen = szerető figyelmesség imája) képessé tehet minket arra, hogy felismerjük az aznapi hangulatunk, érzéseink mélyén meghúzódó vágyat. Talán furcsának hangzik, de az irigység érzése is a segítségünkre lehet: jelezhet meghiúsult felszínes vágyakat, de olyan eltemetett vágyakat is, amelyeket elhanyagoltunk.
(G. Hughes : Isten mindenekben nyomán)