Döntés és csalódás
A nagyheti eseményekhez sokfajta érzés kapcsolódhat, ezek közül az egyik a csalódás. A csalódás legtöbbször összefügg egy meghozott döntéssel vagy egy kimondott vagy kimondatlan elvárással, ami végül nem teljesedik be. Ha figyelmesen olvassuk az evangéliumokat, feltűnhet, hogy bizony sokan csalódnak ezekben a napokban:
- az apostolok, hogy Jézus nem olyan messiás, mint akit vártak, nem foglalja el a trónt, nem kergeti ki a rómaiakat, sőt nem is harcol az életéért
- Péter, hogy nem védhette meg Jézust kardjával, majd saját magában gyengeségével, tagadásával szembesülve
- Heródes, hogy Jézus nem szórakoztatja el csodáival
- a zsidó főpapok a keresztre került írás miatt
- Mária Magdolna az üres sír láttán
- a tanítványok, akik bíztak Jézusban
Ezért álljon most itt pár szó Mustó Péter jezsuita atyától döntésről és csalódásról, és hogy mit kezdhetünk vele, amikor ránk talál.
"Amikor fölfedezed, mi a te életed kihívása, akkor eltökélt szándékod, hogy átadd neki magad. Társadnak, gyerekednek, Istennek. Egy feladatnak, ami megszólít, hív. Döntesz, lépsz, belső meggyőződésből, örömből. Lelkesít az önátadás. S tudod, ha lépsz, akkor éled a saját életed.
De aztán...
Legyen bármilyen jó, ami mellett döntesz, elkerülhetetlen, hogy azért, amit választottál, valami másról lemondj, valamit elveszíts. Amikor átadod magad, csak akkor veszed észre, mi az, amit elveszítesz. Ha számítottál is lemondásra, később tudatosul, mi érint veszteségként. Lépésednek vannak következményei, amelyeket egyáltalán nem kívántál. Ekkor még nem láthatod, mit kapsz ebben a folyamatban, hogy mire jó ez. Ugrasz, s nem tudod, hova érkezel.
Utadnak ezen a szakaszán nincs biztonság, nincs vigasz. Itt döntesz, lépsz, felvállalsz valamit. Érzed, hogy kockáztatsz, számodra biztos dolgokat hátrahagysz, kiszolgáltatottá válsz. Rád szakad lépésed súlya.
Ijedten kérdezed: "Fogom ezt bírni? Mi lesz velem? Van ebből számomra visszaút? Tényleg ezt akartam?" Azok a tanítványok is, akik mindent elhagytak, hogy kövessék Jézust, hamar azt kérdezik:"Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?"(Mt 19, 27)
De amikor sok tanítvány elhagyja őt, akkor Jézus megkérdezi az apostolokat: "Talán ti is el akartok menni?" (Jn6, 67)
Dönthetsz újra amellett, hogy továbbra is felvállalod, amit megkezdtél, és kitartasz azon az úton, amelyen elindultál.
Minden hosszú távú kapcsolatban kerülhetsz olyan állapotba, amelyben csak veszteségedet látod. A veszteségtől való félelem egyre több figyelmedet magára vonja, beszűkíti látószögedet. Arra kényszerít, hogy rámeredj, mintha ebben állna a teljes valóság, mintha csak innen jönne megoldás.
Pedig a figyelmed irányát meghatározhatod. Dönthetsz arról, hogy minek adsz teret. Félelmednek vagy annak a lehetőségnek, amelyet most éppen nem látsz. Dönthetsz úgy, hogy nem engedsz a kényszernek, hanem a veszély és félelmed ellenére is azt keresed, hol megy az élet tovább.
Ha elindulsz egy úton, előbb-utóbb megéled a csalódást: kapcsolatokban, közösséghez tartozásban, munkában, imában. Istennel is. Ez a kiábrándulás fázisa. Elbizonytalanodsz abban, hogy a helyeden vagy-e.
Vannak, akik kudarcnak ítélt helyzetüket oknak tekintik, hogy feladják azt, amire elszánták magukat, amit lelkesen kezdtek. Talán rosszul döntöttek, s ezért most a csalódás?
Ez a kérdés azt az elképzelést sugallja, mintha csak egyetlen nekik szánt út lenne, amely számukra megfelelő, egyetlen helyes választás, s azért jött a nehézség, mert elvétették a döntést.
A csalódás esély lehet
Ha elengeded azt a rögeszmét, hogy csalódásodat kizárólag a másik okozza, és önmagadat sem vádolod azzal, hogy mindent elrontottál, akkor már lélegzethez jutsz. Teret nyersz. Szabadabban tudsz ránézni helyzetedre. Ahol csalódtál, a valóságból megmutatkozhat valami, amivel addig nem számoltál. Ami felhívja figyelmedet arra, hogy a valóság árnyaltabb. Több vagy, mint amit most látsz.
Megszereted, ami a tiéd
Amikor csalódásodból lélegzethez jutsz, észreveheted, hogy minden fájdalmad ellenére mennyi szállal kötődsz ahhoz, ami most a tiéd. Amivel megküzdöttél, amin átvergődtél, amiért kitartottál, az válik a tiéddé. Az a tiéd, ami mellett újra és újra döntesz. Sokszor nem is egészen tudatosan. Veszteségeid tudatában is vállalod azt, ami mellett döntöttél. Vagy amit az élet adott.
S talán sok év után fedezed fel, mi az a "földbe rejtett kincs", amelyre rátaláltál, amely miatt elviselted a csalódás fájdalmait. Amelyben kibontakoztál. Valakivé váltál. Amely igazán a tiéd."
(Részletek: Mustó P. SJ Megszereted, ami a tiéd 53-64.o.)
- az apostolok, hogy Jézus nem olyan messiás, mint akit vártak, nem foglalja el a trónt, nem kergeti ki a rómaiakat, sőt nem is harcol az életéért
- Péter, hogy nem védhette meg Jézust kardjával, majd saját magában gyengeségével, tagadásával szembesülve
- Heródes, hogy Jézus nem szórakoztatja el csodáival
- a zsidó főpapok a keresztre került írás miatt
- Mária Magdolna az üres sír láttán
- a tanítványok, akik bíztak Jézusban
Ezért álljon most itt pár szó Mustó Péter jezsuita atyától döntésről és csalódásról, és hogy mit kezdhetünk vele, amikor ránk talál.
"Amikor fölfedezed, mi a te életed kihívása, akkor eltökélt szándékod, hogy átadd neki magad. Társadnak, gyerekednek, Istennek. Egy feladatnak, ami megszólít, hív. Döntesz, lépsz, belső meggyőződésből, örömből. Lelkesít az önátadás. S tudod, ha lépsz, akkor éled a saját életed.
De aztán...
Legyen bármilyen jó, ami mellett döntesz, elkerülhetetlen, hogy azért, amit választottál, valami másról lemondj, valamit elveszíts. Amikor átadod magad, csak akkor veszed észre, mi az, amit elveszítesz. Ha számítottál is lemondásra, később tudatosul, mi érint veszteségként. Lépésednek vannak következményei, amelyeket egyáltalán nem kívántál. Ekkor még nem láthatod, mit kapsz ebben a folyamatban, hogy mire jó ez. Ugrasz, s nem tudod, hova érkezel.
Utadnak ezen a szakaszán nincs biztonság, nincs vigasz. Itt döntesz, lépsz, felvállalsz valamit. Érzed, hogy kockáztatsz, számodra biztos dolgokat hátrahagysz, kiszolgáltatottá válsz. Rád szakad lépésed súlya.
Ijedten kérdezed: "Fogom ezt bírni? Mi lesz velem? Van ebből számomra visszaút? Tényleg ezt akartam?" Azok a tanítványok is, akik mindent elhagytak, hogy kövessék Jézust, hamar azt kérdezik:"Nézd, mi mindenünket elhagytuk, és követtünk téged. Mi lesz hát a jutalmunk?"(Mt 19, 27)
De amikor sok tanítvány elhagyja őt, akkor Jézus megkérdezi az apostolokat: "Talán ti is el akartok menni?" (Jn6, 67)
Dönthetsz újra amellett, hogy továbbra is felvállalod, amit megkezdtél, és kitartasz azon az úton, amelyen elindultál.
Minden hosszú távú kapcsolatban kerülhetsz olyan állapotba, amelyben csak veszteségedet látod. A veszteségtől való félelem egyre több figyelmedet magára vonja, beszűkíti látószögedet. Arra kényszerít, hogy rámeredj, mintha ebben állna a teljes valóság, mintha csak innen jönne megoldás.
Pedig a figyelmed irányát meghatározhatod. Dönthetsz arról, hogy minek adsz teret. Félelmednek vagy annak a lehetőségnek, amelyet most éppen nem látsz. Dönthetsz úgy, hogy nem engedsz a kényszernek, hanem a veszély és félelmed ellenére is azt keresed, hol megy az élet tovább.
Ha elindulsz egy úton, előbb-utóbb megéled a csalódást: kapcsolatokban, közösséghez tartozásban, munkában, imában. Istennel is. Ez a kiábrándulás fázisa. Elbizonytalanodsz abban, hogy a helyeden vagy-e.
Vannak, akik kudarcnak ítélt helyzetüket oknak tekintik, hogy feladják azt, amire elszánták magukat, amit lelkesen kezdtek. Talán rosszul döntöttek, s ezért most a csalódás?
Ez a kérdés azt az elképzelést sugallja, mintha csak egyetlen nekik szánt út lenne, amely számukra megfelelő, egyetlen helyes választás, s azért jött a nehézség, mert elvétették a döntést.
A csalódás esély lehet
Ha elengeded azt a rögeszmét, hogy csalódásodat kizárólag a másik okozza, és önmagadat sem vádolod azzal, hogy mindent elrontottál, akkor már lélegzethez jutsz. Teret nyersz. Szabadabban tudsz ránézni helyzetedre. Ahol csalódtál, a valóságból megmutatkozhat valami, amivel addig nem számoltál. Ami felhívja figyelmedet arra, hogy a valóság árnyaltabb. Több vagy, mint amit most látsz.
Megszereted, ami a tiéd
Amikor csalódásodból lélegzethez jutsz, észreveheted, hogy minden fájdalmad ellenére mennyi szállal kötődsz ahhoz, ami most a tiéd. Amivel megküzdöttél, amin átvergődtél, amiért kitartottál, az válik a tiéddé. Az a tiéd, ami mellett újra és újra döntesz. Sokszor nem is egészen tudatosan. Veszteségeid tudatában is vállalod azt, ami mellett döntöttél. Vagy amit az élet adott.
S talán sok év után fedezed fel, mi az a "földbe rejtett kincs", amelyre rátaláltál, amely miatt elviselted a csalódás fájdalmait. Amelyben kibontakoztál. Valakivé váltál. Amely igazán a tiéd."
(Részletek: Mustó P. SJ Megszereted, ami a tiéd 53-64.o.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése