A szűk kapu, mint szabadság

A böjt az önfegyelem eszköze. Főleg a fiatalok és a mai ember fél ettől a szótól, pedig alapszabály: akinek nincs önfegyelme, az nem jut sehová. Aki minden irányba lépeget, az nem halad sehová. Az önfegyelem a magam kifeszítette keret, ami megtart az utamon. Nagyon gyönge az az ima, életvitel, ami az érzelmektől függ. Aki csak örömében vagy szenvedésében imádkozik, él erkölcsösen, az nagyon kiszolgáltatott lesz az életútján. „Egyedül az intenzív testi aszkézis alkalmas az imádság tökéletes stabilitásának megalapozásához” (A. Bloom). A böjt a rövidhullámú örömök és szenvedés helyett a nagyobb hullámokra állít rá, a nagyobb összefüggésekre, célokra, teljességre. Krisztus mindig a gyümölcsöt keresi, de a gyümölcsöknek idő, érlelődés, biztos keret kell.

Számomra a böjt mindezeken túl még valaminek a jele: a felszabadított létnek. Az ember annyi mindenre irányulhat, a világ olyan tágas, szépsége olyan változatos. Mindent mégsem lehet megízlelni, megnézni, minden szakmát nem gyakorolhatok profi szinten, minden vonzó személlyel nem köthetek házasságot. Egy út mellett kell dönteni. Istenünk ígérete éppen az, hogy a szűk kapun, az egyetlen úton is elérhetjük a teljességet – de csak igényes életvitellel. A böjt éppen a szabadságom jele: mehetnék erre is, tehetném azt is. Istenünk nem döntötte el helyettem, mit akarok kihozni a sok-sok lehetőségemből. A böjt a szabadságom jele: mindenre nincs idő, ideg, szív, pénz, figyelem, erő. Nekem kell kiszabnom a világ „nyersanyagából”, hogy mire is teszem föl az életem. A böjt az egyetlenre való koncentrálásnak a jele, a lényegre való figyelem, az elszántság őrzője. A test beállítása, fegyelmezése igazából a szellem beállítása a lényegre, a szellem fegyelmezése a koncentrálásra (K. Demmer). A szellem, a gondolkodás, a belső világ rendetlensége súlyosabb károkat okoz, mint a testé, igazi keresztény haladás nincs ezért komoly testi aszkézis nélkül. A kereszténységet nem szabad érzelmekké, világfelejtő idealizmussá, testfelejtő platonizmussá zülleszteni, a testet is be kell vonni az igényesség útján.

A böjt egy kimeríthetetlen szimbólum, Neked kell kiimádkozni, megfejteni, hogy idén miért böjtölsz. A böjti időszak végére akkor  valóban lépni fogsz egy nagyot az érettebb éned, az üdvösséged felé.

(Részlet dr. Papp Miklós írásából)

Forrás: unblog.fr