Vágy az egyesülésre

Ha megpróbálunk a saját és mások legbensőbb vágyakozására figyelni, akkor a közösség (communio) az a szó, ami talán legjobban összefoglalja az emberi szív vágyát.
A szó jelentése "egyesülés valamivel". Isten olyan szívet ültetett belénk, amely addig nyugtalan, amíg meg nem leli a teljes egyesülést. Ezt keressük a barátságban, a házasságban, a közösségben, a szexuális intimitásban, az elragadtatás pillanataiban és a tehetségünk elismerésében. Ezt kutatjuk, hajszoljuk a sikerre, a csodálatra és a jutalmakra törekedve. Ám a dicsőség, a siker pillanatai hamar feledésbe kerülnek, az egyesülés iránti vágy azonban örök.

Ez az Istentől kapott vágy határtalan fájdalmat, s határtalan örömöt is képes okozni. Jézus azért jött el, hogy kinyilvánítsa, hogy az egyesülés utáni vágyunk nem hiábavaló, hanem az, Aki ezt a vágyat belénk plántálta, be is fogja teljesíteni. Az egyesülés röpke pillanatai csupán utalnak arra az Egyesülésre, amelyet Isten nekünk ígért. A ránk leselkedő igazi veszély az, hogy nem bízunk az egyesülés utáni vágyunkban. Pedig Istentől kapott vágy ez, amely nélkül életünk elveszíti vitalitását, s szívünk kihűl. 
A valódi spirituális élet jellemzője, hogy mindaddig nem nyugodhatunk, amíg megnyugvásra nem lelünk annak karjaiban, Aki minden vágy Atyja és Anyja.
                                                              Henri J.M. Nouwen nyomán
Forrás: http://anglicanaorlu.org/tableau-peinture-moderne-fleurs

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések