Önkénteskedés a novíciátusban - Timi beszámolója 1.

Sacré Coeur novíciaként a noviciátus programjában szerepel, hogy heti egy nap apostoli tevékenységet látunk el. Nekünk ez minden héten csütörtökre esik. A noviciátus első évében, tavaly szeptemberben, mikor a novícia-mesternő legelőször beszélt erről, bevallom, azt gondoltam, ezt ki kellene hagyni a napirendemből. Egyrészt arra számítottam, hogy a noviciátusban nem lesz külső apostoli tevékenység, csak utána, itt még csak megtanuljuk, hogyan apostolkodjunk. Másrészt az alapszintű nyelvtudásom nem éreztem elégnek ahhoz, hogy hasznos legyek a francia társadalom számára.

 Aztán elkezdtem imádkozni a kérdéskörrel. Ízlelgettem, kik felé szolgálnék szívesen, hová hív Isten. Egy idő után azt éreztem, lesz olyan hely, ami nekem való, Isten csak olyat kér tőlem, amit meg is tudok tenni az ő segítségével. Kaptam ajánlatképpen néhány lehetőséget, címeket. Így francia weboldalakat tanulmányoztam, szótáraztam, egyeztettem a találkozókat e-mailen. Az első helyről elutasítottak, hogy már sok önkéntesük van. A második helyen már elkezdődött egy folyamat, nem lehetett bekapcsolódni . A harmadikon csak két hónappal később lett volna a tájékoztató, s csak utána lehetett volna elkezdeni az érdemleges feladatokat. Kétségbeesés, tanakodás, várakozás, ima, bizalom. Már minden novícia- és novíciustársamnak volt apostoli tevékenysége, én meg otthon ültem és nem történt semmi. 

A novícmesternő javasolta, hogy imádkozzak Magdolna Zsófiához, rendünk alapítónőjéhez, hogy segítsen megmutatni, hova hív Isten. Aztán itt történt az áttörés. Kaptam egy újabb címet. Lelkes voltam, tetszett az ajánlat, úgy éreztem, Magdolna Zsófia közbenjárása segített. Ez olyan igazán nekem való hely lesz. Elmentem a tájékoztatóra, és még inkább megtetszett, nem éreztem a nyelvi hiányosságaimat gátaknak. A főnökasszony kedves és határozott, (kiderült, hogy az édesanyja régi Sacre Coeur növendék), a kollégák jófejek, a hely szimpatikus.

Na de miről is van szó? Lyon külvárosában van egy hatalmas szülészeti és gyerekkórház. Európai szinten is híres, Franciaország különböző régióiból és más országokból is érkeznek betegek.  Nagyon modern, kiváló szakorvosokkal. Komoly beavatkozásokat is tudnak végezni, mint szívátültetés, nagyon pici magzat megmentése… A kórház mellett pedig van egy 54 szobás nagyon egyszerű szálló a beteg gyerekek családjai számára. 

Én ebben a szállóban dolgozom csütörtökönként. Kettős feladatom van: A portán dolgozó kolléganőnek besegítek, mikor a család megérkezik, én mutatom meg az épületet, a közös helyiségeket, felkísérem a családot a szobájukba, és úgy adom át a szobát, hogy ellenőrzöm, minden rendben van-e, egyéni igényeket teljesítettük-e, pl. van-e babaágy, készítettünk-e be hajszárítót, vasalót… amit kért a vendég. Közben elbeszélgetek velük, meghallgatom őket. 

A másik feladatom, hogy a szállóban levő gyerekekkel játszom, akik a beteg gyerekek testvérei. Ők ilyenkor kissé el vannak hanyagolva, érthető módon a család a beteg gyermekkel törődik inkább. Vannak játékok különböző korosztály számára, a ping-pong és a csocsó a legnépszerűbbek vagy a társasjátékok. A kisebbekkel rajzolni, színezni, hajtogatni szoktam, vagy mesekönyvet nézegetünk, olvasgatunk, de van rengeteg baba, kisautó, legó... A gyerekek és a szülők is általában nagyon hálásak. folyt.köv.