Csend a sokaságban (Beszámoló a zarándoklatról II.)

A franciaországi zarándoklat Philippine lába nyomában számomra egy újszerű tapasztalat volt a csendről. Arról a csendről, amikor körülöttem csevegés és pezsgő élet van, én mégis a nap nagyobb részében csendben vagyok a nyelvi korlátaim, félelmeim miatt. 

Arról szereztem egy mély, megtartó tapasztalatot, hogy milyen egy kiscsoportnak úgy tagja lenni, hogy nagyon keveset tudok kifejezni a belső világom gazdagságából, a megmozdulásaimból és mégis azt érzem és élem, hogy megértenek; hordozzuk egymást; jó, hogy így vagyunk együtt egy csoport, a maga sutaságával, nehézségeivel, gazdagságával.

Talán ez a csend és a professzionálisan előkészített zarándoklat (mind spirituálisan, mind fizikailag) segített ahhoz, hogy Philippine-nel, Társaságunk egyik szentjével személyesebb kapcsolatba kerüljek, hogy megláthassam a párhuzamokat az ő és saját életem között. És nem pusztán párhuzamokat látok, hanem egy lehetőséget, egy módot, arra hogy az életünk különböző kihívásaira hogyan lehet még reagálni, ami nem az én megszokott válaszom.

Hálás vagyok a Jóistennek, a szervezőknek, hogy ezért a zarándoklatért és kívánok mindenkinek hasonló gazdagságot és kegyelmeket, amelyeknek én részese lehettem! (D. Réka jelölt)

 

 

Magyar csapat - Pic St. Michel

A zarándoklat óta kicsit több mint egy hónap telt el, de a mai napig igen nagy hatással van rám. Nagyon nagy hála és öröm van bennem.

Korábban már hallottam Szent Philippine Duschene életéről, de akkor még magam sem gondoltam volna, hogy ekkora hatással lesz rám.

Az utazásra megpróbáltam minden szempontból felkészülni, az idő szűkössége miatt sajnos nem sikerült befejeznem az életrajzának elolvasását, de amit megtudtam róla nagyon megérintett.

Így nyitott szívvel és nagy kíváncsisággal indultam el az útra.

Persze bevallom őszintén, hogy a repüléstől igen tartottam az elején.

Az, hogy a zarándokalt nemzetközi volt, öröm és egyben igazi kihívás is volt számomra.

Mindennap kiemeltek egy fontos részt Philippine életéből, és ahhoz tartozó elmélkedéseket.

Az elmélkedésekhez kapcsolódó kérdések megválaszolására, későbbi megosztására, a kis csoportokban volt lehetőségünk. Egyszerre volt nehézség és kihívás is.

Nagy élmény volt számomra, ahogy a nyelvi nehézségeket leküzdve, igyekeztünk megnyílni egymás előtt. Mindemellett kegyelem volt megtapasztalni a saját csoportomon belüli elfogadást, figyelmességet és az összhangot.

Összességében óriási hála van bennem.Nagyon sok mindent magammal hoztam az útról: új barátságokat, beszélgetéseket és a gyönyörű tájak emlékét.

Lelkileg nagyon sok erőt kapok a hétköznapokban, és remélem, megtudom, majd osztani másokkal is mindezeket.Talán mondhatom, hogy Szent Philippine Duschene lett az egyik példaképem.

Nem utolsó sorban külön szeretném megköszönni a szervezőknek az odaadó munkájukat, lelkesítő jelenlétüket. Ezzel nagyon sokat segítettek minden zarándoknak. (S. Kata)