Rátalálás legmélyebb vágyainkra
Hogyan találhatunk rá legmélyebb vágyainkra?
Rájuk lelni azért fontos, mert ha erre képesek vagyunk, utána növekedésmotivált életet élhetünk. Még ha vannak is fájó hiányaink, ki tudunk tűzni magunk elé hosszú távú célokat, és ezek alapján a többi vágyunk is rendeződhet. A legmélyebb vágyaink a spirituális világból fakadnak. Sőt a legmélyebb vágyaink és Isten tervei az életünkről harmóniában vannak egymással.
Ha növekedésmotiváltan élünk, a legmélyebb vágyaink, különös módon, nem hoznak sóvárgást, hanem pusztán azáltal, hogy rátaláltunk és vágyhatunk azokra, máris teljesebbnek éljük meg magunkat. A legmélyebb vágyainkat nem a tárgyuk határozza meg, hanem a forrásuk. A felszínes vágyak mintha belőlünk érkeznének, a mély vágyakra azonban rátalálunk, rácsodálkozunk. Ezek már azáltal is gazdagítanak bennünket, hogy egyáltalán rájuk lelünk. A felszínesebb vágyainkból sokszor hiányérzet, sóvárgás, epekedés fakad. A mély, spirituális vágyakat viszont az jellemzi, hogy a hiányuk nem tesz bennünket tönkre, nem tesz sóvárgóvá, epekedővé, hiányérzettel küszködővé. A legmélyebb vágyainktól nem kerülünk függő helyzetbe, nem veszi el a szabadságunkat.
(Pál F.: Természetes spiritualitás - Meghittségben Istennel, Kairosz 2011, 223-225.o.)
"Lángol, de nem ég el"(Kiv3, 2), olvashatjuk a Szentírásban, amikor Mózes meglátja a csipkebokrot.
Ez a leírás jól szemlélteti azt, hogy mi is történik velünk, amikor rátalálunk lengmélyebb vágyainkra.
Ahhoz, hogy ide eljussunk, időre és csendre van szükségünk. Mózes sem a fáraó palotájában talált rá Istenre, küldetésére, hanem a pusztában, a csendben. Ott tudott megnyílni és befogadni.
Ezen a nyáron teremthetek magamnak időt, teret és csendet, amelyben észrevehetem, hogy mi van körülöttem és bennem. Talán felfedezem, hogy Isten és én is, mire vágyunk igazán, és ez mire hív engem.
Segíthet ebben minden olyan program, találkozás, lelkigyakorlat, ahol az élményeken túl az elcsendesülésre is van lehetőség és elegendő idő.
Rájuk lelni azért fontos, mert ha erre képesek vagyunk, utána növekedésmotivált életet élhetünk. Még ha vannak is fájó hiányaink, ki tudunk tűzni magunk elé hosszú távú célokat, és ezek alapján a többi vágyunk is rendeződhet. A legmélyebb vágyaink a spirituális világból fakadnak. Sőt a legmélyebb vágyaink és Isten tervei az életünkről harmóniában vannak egymással.
Ha növekedésmotiváltan élünk, a legmélyebb vágyaink, különös módon, nem hoznak sóvárgást, hanem pusztán azáltal, hogy rátaláltunk és vágyhatunk azokra, máris teljesebbnek éljük meg magunkat. A legmélyebb vágyainkat nem a tárgyuk határozza meg, hanem a forrásuk. A felszínes vágyak mintha belőlünk érkeznének, a mély vágyakra azonban rátalálunk, rácsodálkozunk. Ezek már azáltal is gazdagítanak bennünket, hogy egyáltalán rájuk lelünk. A felszínesebb vágyainkból sokszor hiányérzet, sóvárgás, epekedés fakad. A mély, spirituális vágyakat viszont az jellemzi, hogy a hiányuk nem tesz bennünket tönkre, nem tesz sóvárgóvá, epekedővé, hiányérzettel küszködővé. A legmélyebb vágyainktól nem kerülünk függő helyzetbe, nem veszi el a szabadságunkat.
(Pál F.: Természetes spiritualitás - Meghittségben Istennel, Kairosz 2011, 223-225.o.)
"Lángol, de nem ég el"(Kiv3, 2), olvashatjuk a Szentírásban, amikor Mózes meglátja a csipkebokrot.
Ez a leírás jól szemlélteti azt, hogy mi is történik velünk, amikor rátalálunk lengmélyebb vágyainkra.
Ahhoz, hogy ide eljussunk, időre és csendre van szükségünk. Mózes sem a fáraó palotájában talált rá Istenre, küldetésére, hanem a pusztában, a csendben. Ott tudott megnyílni és befogadni.
 |
| Forrás: Pinterest |
Ezen a nyáron teremthetek magamnak időt, teret és csendet, amelyben észrevehetem, hogy mi van körülöttem és bennem. Talán felfedezem, hogy Isten és én is, mire vágyunk igazán, és ez mire hív engem.
Segíthet ebben minden olyan program, találkozás, lelkigyakorlat, ahol az élményeken túl az elcsendesülésre is van lehetőség és elegendő idő.
 |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése