Hűség, a nehézségek ellenére

Azt hiszem, Philippine igencsak meg lenne lepődve azon, mekkora csodálatot vált ki belőlünk és hogyan isnpirál bennünket. Amikor évekkel ezelőtt először hallottam róla, az a vágya ragadott meg, hogy misszionárius legyen. Az fogott meg, hogy miközben oly sok tennivaló volt a saját hazájában is, a korabeli társadalom sürgető szükségletei ellenére messzebbre tekintett a saját horizontján, és "a föld legvégső határáig" el akarta vinni Jézus Szívének szeretetét.

 Mindig is azt gondoltam, kockázatos dolog, bátor elhatározás mindent hátrahagyva átszelni a végtelen óceánt, tudva hogy szinte lehetetlen a visszatérés. Csodáltam a bátorságát, és azt a mély vágyat, ami azt a bátorságot táplálta, hogy nekiindult az útnak.

Most, évekkel később, felfedeztem, hogy azért csodálom leginkább, ami ezután történt: a gyakorlati nehézségek, amelyek megérkezése után az új országban várták, a szenvedés, hogy a nővértársai nem értik meg, hogy annyit kellet várnia, míg végre a bennszülöttekhez mehetett, amire mindig vágyakozott, és hogy képtelen volt megtanulni a nyelvüket. Akadályokkal teli élete során Philippine mindvégig Jézus szeretetébe volt belegyökerezve, ez a szeretet indította erre a kalandra, és kísérte a nyilvánvaló kudarcok idején.

Forrás: rscjinternational.org

Mikor arra gondolok, hogyan lehetünk ma hűek a karizmánkhoz, csodálattal tölt el Philippine merészsége. Imádkozom, hogy legyen meg bennünk is az a képessége, ahogyan kitartott a nehézségek ellenére, hogy mi is kitartsunk, jelen maradjunk abban a valóságban, ami feltárja előttünk a saját határainkat. Tudjunk nyitottan viszonyulnia a félreértésekhez és a hibákhoz, hiszen ezek is szent teret tárnak fel előttünk. Annak szeretetét fedezhetjük fel általuk, Aki szeret bennünket és azt akarja, hogy életünk bőségben legyen, hogy megoszthassuk azt Isten minden gyermekével.

Paula Grillo, RSCJ, Province of Argentina-Uruguay