MIről beszélgettetek az úton?

Néhány gondolat a lelki kísérésről (Tornya Erika RSCJ)

Segíts!

Bizonyára volt már olyan időszakod, amikor különösen jól esett valakivel beszélgetni. Elmondani, mi történik az életedben, minek örülsz, mitől félsz, esetleg milyen kételyek feszítenek. Ha komolyabb döntés előtt álltál, bizonyára megosztottad kérdéseidet bizalmas barátaiddal, esetleg egy családtaggal, vagy valakivel, akinek adsz a véleményére. Ha nagyon magányos lennél, vagy számodra nehéz, szégyellnivaló a téma, ami foglalkoztat, akkor lehet, hogy valamelyik internetes chatszobában kerestél „arctalan” meghallgató közeget. Biztonságot ad, ha valakivel közösen nézel rá az aktuális helyzetedre, az életedre. Talán a legszerencsésebbek tudják azt is, milyen támogatás, ha nemcsak egy-egy nehezebb helyzet, esetleg krízis esetén lehet valakihez fordulni, hanem folyamatosan van egy objektív, külső szemlélő, akinek őszintén, bátran lehet mesélni az életünkről, legmélyebb érzéseinkről.

Az emberi élet útján vannak szakaszok, amikor jól jöhet némi útmutatás, segítség. A kérdéseink, problémánk jellegétől függően ez a segítség nagyon változatos lehet. Szakmai, karrierbeli kérdések esetén lehetőség van szupervízió vagy egyéni tanácsadás igénybevételére. Ha nagy nyomás nehezedik ránk, esetleg lelki vagy pszichés megbetegedés gyötör, különböző terápiák állnak rendelkezésre. Van mentálhigiénés segítség, lelki gondozás vagy pszichológiai, pszichiátriai kezelés is. Ha hitbeli vagy lelkiismereti kérdések kerülnek elő, például valamilyen tragédia vagy valamilyen konkrét élethelyzet kapcsán, sokan megkeresik a plébánost, a hittantanárt, egy hiteles hívő embert vagy egy szerzetest, hogy egy „lelkipásztori beszélgetés” keretében választ kapjanak a konkrét kérdésre.

Talán nem annyira közismert, hogy a keresztény élet támogatására, a hit mindennapi megéléséhez való segítségként – az egyház kezdeteitől fogva – létezik a lelki kísérés gyakorlata. Vannak, akik tartósabban arra vágynak, hogy még közelebbi, mélyebb kapcsolatba kerüljenek Jézussal, hogy könnyebben felfedezzék Isten működését saját életükben Ők lelki kísérőhöz járnak. Mivel a lelki kísérés külső formája hasonló egy pszichoterápiához (hiszen mindkettő rendszeres személyes beszélgetés keretében történik), esetleg össze lehet keverni a terápiát vagy a lelki gondozást a lelki kíséréssel. Sőt, ha a lelki kísérést felszentelt pap végzi, gyakran szentgyónás követi a lelki kísérést. Emiatt sokak fejében összemosódik a két dolog, s úgy vélik, a lelki kísérés tulajdonképpen egy kiadósabb gyónás, amikor az atyának lehetősége van hosszabb időt és figyelmet szentelni a gyónóra. Mi tehát a lelki kísérés? Mit lehet várni a lelki kísérés folyamatától és mi nem tartozik ide?

(...)

Forrás: internet; Arcabas

A lelki kísérés rendszeres találkozás két keresztény ember között. Annak az elfogadásából indul ki, hogy Isten minden embert a nevén szólított. Minden ember Isten képmása. A lelki kísérés meghívás arra, hogy ezt fölfedezzük és választ adjunk rá. A központban Isten van, az a célja, hogy a lelki útján kísért személy egyre jobban fölfedezze életében Isten működését, a Szentlélek vezetését, s erre választ tudjon adni hétköznapi döntései sorozatában. A lelki kísérésben a kísért személy nemcsak a hitéletét tárja a kísérője elé, hanem minden olyan dolgot, ami belsőleg mozgatja, foglalkoztatja. A kísérő feladata, hogy a kísért személy figyelmét Istenre irányítsa, támogassa a vele való kapcsolatát, segítsen értelmezni a belső lelki megmozdulásait. A lelki kísérés imamódszereket is mutathat, a Szentírást is segítségül hívhatja. Diszkrét és tiszteletteljes a kísérő hozzáállása, nem tudást akar osztogatni, hanem támogatóan és tapintatosan van jelen a kísért személy életében. Sok keresztény ember távolságot érez a hétköznapi, „civil” élete és az ehhez kapcsolódó kihívások illetve a hit között. Mintha Isten, Jézus egy külön világ lenne, ami nagyon ritkán kapcsolódik össze. A lelki kísérés segít például abban, hogy Istent nemcsak az én teremtőmnek és Uramnak valljam (hiszen akkor nem lenne Isten, csak egy bálvány), hanem meglássam, hogy Isten a Mi Istenünk, aki az egész teremtett világban működik. Isten nem egy privát dimenzió, nemcsak az enyém, hanem másoké is. Ezáltal a szemléletváltás által hidak nyílhatnak, ami segít integrálni a profán és szent határvonalát. A lelki kísérés dinamikáját egy háromszögként lehet elképzelni. A három fő pontja: Isten- a kísért személy – a kísérő. A kísérés Isten és a kísért között zajlik, a kísérő dolga, hogy a háttérben maradjon, teret nyisson Istennek, folyamatosan visszavigye a figyelmet az Istennel folyó kapcsolatra. A kísérő segít a rendetlen ragaszkodásoktól megszabadulni, azért, hogy a kísért személy képes legyen Isten személyes hívására szabad választ adni, s növekedjék a szeretetben. 

Határok

A lelki kísérés nem terápia, de természetesen lehetnek gyógyító hatásai is (ugyanúgy, ahogy a pszichoterápia eredménye is lehet hitbeli mélyülés). A lelki kísérés célja nem gyógyítás, hanem az Isten kapcsolat erősítése, ápolása, az arra való rendszeres reflexió. Előfordulhat, hogy a kísérés során napvilágra kerülnek olyan lelki folyamatok, régi lelki sebek, családi minták, melyek terápiát igényelnek. Erre a lelki kísérő nem vállalkozik. Egyrészt mivel nem pszichológiai szakember, nem terapeuta, másrészt, mert a lelki kísérés struktúrája Istenre tekint és nem problémaközpontú. A lelki kísérés nem akarja kiiktatni az esetleges problémákat, hanem azt keresi, hogy a problémás valóságban hogyan lehet Istent felfedezni. A terápia célja a probléma lehetőség szerinti megszüntetése. Ha a lelki kísérő úgy látja, hogy a lelki kísérés mellett vagy helyett inkább pszichológiai segítségre lenne szükség, azt tapintattal, szeretettel jelzi a kísért személynek, s nem kezd zug-pszichologizálásba. Vannak olyan lelki kísérők, akik képzett terapeuták is egyszemélyben. Ezeken a határhelyzetekben döntést kell hozni, hogy a lelki kísérés esetleg terápiaként folytatódjon-e ugyanannál a személynél. Ezt ki kell mondani, mert a terápiás helyzetben a terapeuta-kliens viszony más, mint kíséréskor, s a terápiás modellben megjelenik a gyógyítandó probléma, ami a figyelem középpontjába kerül. A gyakorlatban sajnos nehéz lehet egy-egy ilyen határhelyzet. Egyrészt vannak, akik nem fogadják el terápiás szakember segítségét, másrészt sok esetben a jó terápiának anyagi vonzata, ára van, amit nem tud mindenki megfizetni. Ha valaki tudja magáról, hogy pszichés gond miatt keres segítséget, de anyagilag nem tudja vállalni, az ne lelki kísérőt keressen, mert nem fog segíteni az alapproblémáján. Vannak központok, ahol olcsón vagy ingyen lehet terápiát kapni, érdemes azokat felkeresni. Aki viszont tartósan az alábbi versben leírt sóvárgást érzi magában, bátran forduljon lelki kísérőhöz!

„Minden a vágyakozással kezdődik,

mindig több tér nyílik a szívben,

a szebb és nagyobb felé -

ebben áll az ember teljessége és befejezetlensége:

vágy a csöndre, a barátságra, a szeretetre.

És ahol beteljesül a vágy,

ott még nagyobb erővel tör fel -

nem így kezdődött a Te megtestesülésed is, Isten,

ezzel a vágyódással az ember után?

Hadd kezdődjék a mi sóvárgásunk azzal,

hogy Téged keresünk,

és úgy érjen véget,

hogy Téged megleltünk.”

(Nelly Sachs: Vágyakozás, ford TE)

(Megjelent a Szív 2018. februári számában)