M. Tímea hivatástörténete (2. rész)
Ezt követő nyáron nem
volt már hely 8 napos lelkigyakorlaton, így elmentem egy 30 napos Szent Ignác-i
lelkigyakorlatra, ami teljesen megváltoztatta az életem: véget vetettünk a
párkapcsolatnak, minden nap jártam misére, felfedeztem a szentségimádást, és
napi imaéletet alakítottam ki. Évente 2-3 lelkigyakorlatra is elmentem, és azt
vettem észre, hogy hetente 3 napot különböző közösségben, imacsoportban töltök, emellett apostoli munkát vállaltam a helyi idősek otthonában, lelki vezetőt
kerestem. Befordult az életem a szerzetesség utcájába, de ezt akkor még nem így
éreztem.
Egy visszatérő imában azt láttam, hogy Jézus szívével össze van nőve a
szívem, mint a sziámi ikreknek, és megtapasztaltam, hogy őrülten szeret. Mint
ahogy Pál apostol írja: „Biztos vagyok ugyanis
benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem
jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység,
sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely
Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” (Róm 8,38-39)
Hónapokig tartott, míg
felismertem, hogy egy olyan szoros kapcsolatra hív Isten, ahová egy férfi már
nem fér be. Mély vágy volt bennem, hogy válaszoljak a hívására, de sokáig
tartott, míg levetkőztem a félelmeimet, elképzeléseimet és megengedtem magamnak
ezt az új életet, és el tudtam engedni a csónak szélét, hogy vízre lépjek. A
lelkigyakorlatok miatt fontos volt a Szent Ignác-i lelkiség, így jelentkeztem Sacré Coeur nővérek
hivatástisztázó kurzusára, melynek végén ki tudtam mondani, hogy szeretnék jelentkezni.
Két év budapesti jelölt idő után jelenleg a noviciátusban vagyok Lyonban. Ez
egy zártabb időszak, sok imával rengeteg belső munkával. Érzem, hogy naponta
tanulok valamit Istenről, magamról, másokról, a közösségi életről, és sokszor
elbukom, de Isten mindig felsegít és minden nehézségnél sokkal fontosabb az Ő
szeretete, irgalma.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése