Határokon át

Szent Philippine nyomában 2.

Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!” (Mt 28,19-20)

Jézus missziós küldetése a 19. század elején egy bátor szerzetesnőt is nagyon megszólított, bár abban a korban még nagyon szokatlan volt, hogy nők induljanak távoli missziókba.

1806-ban egy látomás hatására válik bizonyossá Philippine Duchesne számára a hivatása: misszionárius lesz az Újvilágban, az indiánok között. Várakozásával ellentétben csak 1818-ban kelhet útra 4 nővértársával együtt. A Rebeka nevű vitorláson kelnek át az óceánon új küldetésük színhelye felé.  

Húgának így ír: „Régóta erős és határozott vonzódást éreztem a hitetlenek tanítására. Már arra is gondoltam, hogy elmegyek Kínába, de ez nem tűnt praktikusnak mivel a nők nem jelenhetnek meg nyilvánosan ebben az országban. Isten meghallgatta imáimat és segített nekem jóval közelebb és kevesebb áldozat árán megtalálni a boldogságot, amit kerestem. Párizsban találkoztam a lousianai püspökkel, és az ő egyházmegyéjében fogok dolgozni: a bennszülötteket fogom tanítani, és házat fogok találni Társaságunknak.

Az Egyesült Államokba való érkezésétől fogva, Philippine egy új életmóddal, másfajta gondolkodásmóddal szembesül, nem beszélve a nyelvről, a szokatlan éghajlatról, és a még épülőben lévő országról… Számtalan külső és belső határon kell átkelnie, de bátran és nyitottan fogadja a kihívásokat.  Erejét az Oltáriszentség előtt töltött imádságából nyeri.