Öröm



Az öröm a spirituális élet elengedhetetlen része. Bármit gondoljunk vagy mondjunk is Istenről, ha nem tudunk örülni, gondolataink és szavaink nem fordulhatnak termőre. Jézus felfedi előttünk Isten szeretetét, hogy mi is vele örülhessünk, s örömünk teljes legyen. Az öröm annak a tudásnak a megtapasztalása, hogy feltétel nélkül szeretnek bennünket, s ezt a szeretetet semmi – betegség, kudarc, érzelmi megrázkódtatás, elnyomás, háború, sőt a halál – sem veheti el.
Kép forrása: FB/Life is

Az öröm nem azonos a boldogsággal. Számos dolog miatt érezhetünk boldogtalanságot, de közben örülhetünk, mert az öröm Isten irántunk mutatott szeretetének ismeretéből ered. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha szomorúak vagyunk, nem örülhetünk, ám az olyan ember számára, akinek életének középpontjában Isten áll, a bánat és az öröm egymás mellett is létezhet. Nem könnyű ezt megérteni, de ha a bennünket legmélyebben érintő élettapasztalatainkra gondolunk – például amikor tanúi voltunk egy gyermek születésének vagy egy barátunk halálának –, a nagy szomorúság és a nagy öröm gyakran kéz a kézben jár. Sokszor a bánat kellős közepén felfedezhetjük az örömöt is. Életem legfájdalmasabb időszakaira úgy emlékezem vissza, mint olyan időkre, amikor egy nálam sokkal hatalmasabb lelki valóságra döbbentem rá, s ennek hatására a fájdalmamat reménység hatotta át. Azt is ki merem jelenteni, hogy „Bánatom volt az a hely, ahol megleltem az örömömet.” Mindezzel együtt a spirituális életben semmi sem következik be önmagától. Az öröm sem történik meg velünk csak úgy. Választanunk kell, és e mellett a döntésünk mellett mindennap ki kell tartanunk. Ez a választás azon a tudáson alapul, hogy Istenhez tartozunk, Istenben menedékre és biztonságra lelünk, s Istent semmi, még a halál sem veheti el tőlünk.


Nouwen: Itt és most

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések