Heim Katalin hivatástörténet (2/1. rész)

Néha segít, ha más emberek életútját olvassuk, mert azt tapasztalhatjuk, hogy mindenki hasonló életkérdésekkel küzd meg, az akadályok legyőzhetők, a nehézség éppúgy az élet része, mint a béke és a siker is. Most Heim Katalin RSCJ vallomását tesszük közzé két részletben, ami talán segíthet másoknak is az útkeresésben. :-)

Heim Kata vagyok, elsőfogadalmas Sacré-Coeur nővér. Ha a hivatásomról kérdeznek, az első dolog ami mindig az eszembe jut visszagondolva életem első 3 és fél évtizedére, hogy két dologban voltam nagyon biztos az életemmel kapcsolatban: soha nem akarok szerzetes lenni és nem akarok soha külföldön élni, még rövid ideig sem. (Nos, az elmúlt 6 év fényében már óvatosabban használom a ,soha’ szót.)

Ha a mély vágyaimra gondolok, akkor az jut eszembe, hogy mindig szerettem volna Istent sugárzó, másokért élő ember lenni – csak épp nem ez voltam, és úgy láttam, hogy ez nem is leszek soha, hisz inkább egy depresszióra hajló, morgós, bátortalan, önbizalom-hiányos lány voltam, aki alig mert szóba állni másokkal.

Emlékszem egy OKET –re (Országos Katolikus Egyetemista Tábor), ahol jöttek előadók, szerzetesek, voltak kiscsoportos beszélgetések szervezetten és spontán és hogy ezekbe milyen nehezen tudtam bekapcsolódni. De volt egy egyetemista fiú (jelenleg már szerzetes pap), akit már korábbi Lelkészségi Hétvégékről ismertem, aki körül mindig sokan voltak, akivel Istenről és minden egyéb lelki témáról beszélgettek a többiek. Derűs volt, sugárzott róla, hogy fontos neki az istenkapcsolata, a hite, és ezt át is tudta adni másoknak. Én is ilyen akartam lenni, erről álmodoztam, sajnálkozva, hogy miért nincs nekem ilyen jó természetem, bátorságom, hitem, eszem. Ekkor még a Tanítóképzőre jártam, aminek elvégzése után hittanár szakos egyetemista lettem a Pázmányon. A tanulmányaim mellett már hitoktattam, táborokat szerveztem, németet is tanítottam, és néhány patronás gimistársamnak köszönhetően nyaranta részt vettem szentignáci lelkigyakorlatokon Püspökszentlászlón. Ezek a lelkigyakorlatok nagyban segítettek, hogy ne csak szellemileg, de lelkileg és emberileg is fejlődjek, kinyíljak.