Az indifferenciáról

Nem elég egyszer Istent választani, hanem gyakorlatilag folyamatosan felé kell irányítani az akaratot, az életet. Egyfajta „minőségi”, éber, dinamikus jelenlétet kíván meg saját magam és Isten számára. 

Megmaradnak a vágyaink, a belső energiáink, s a külső körülményektől függően mindig Isten felé irányítjuk azokat. Talán könnyebb megérteni a közömbösséget, ha úgy tekintjük, mint az olyan szeretetet Isten iránt, ami mindenre képes. „Követlek téged, bárhová mégy is” (Mt 8,19).

Abszolút elsőbbsége van az ilyen szeretetnek, minden ebből forrásozik, ez ad mindennek súlyt, értelmet és értéket. Max Frisch svájci író szavai jól kifejezik a Szent Ignác-i közömbösséget: az indifferencia az „élők lebegése”, amit a szeretet tart meg.

Tornya Erika RSCJ

Megjelent a Szív 2015. decemberi számában. Teljes cikk itt: http://www.asziv.hu/archivum/2015/december-janur/imalet/az-lok-lebegse