Isten mélysége
Próbáltunk-e már akár egyszer is, hogy Istent akkor szeressük,
amikor nem hordozza az embert az érzelmektől átitatott lelkesedésnek
egyetlen hulláma sem,
amikor önmagunkat és életösztönünket nem tévesztjük össze Istennel,
amikor úgy gondoljuk, hogy bele kell halni az ilyen szeretetbe,
mely halálként és abszolút tagadásként jelenik meg,
amikor úgy tűnik, hogy a semmibe és teljesen visszhangtalanba kiáltunk,
amikor mindez rettenetes ugrásnak tűnik a semmibe,
ahol minden megfoghatatlanná és látszólag értelmetlenné válik?
Akkor már ténylegesen nemcsak a lélek, hanem a Szentlélek munkálkodik.
Ez az Ő kegyelmének az ideje.
Akkor létünk megtapasztalt, látszólag félelmetes mélység
a magát nekünk közlő Isten mélysége...
Karl Rahner
Megjegyzések
Megjegyzés küldése