Kiüresedés

kép:www.spurensuche.info

A böjtnek komoly hagyománya van, minden világvallásban megtalálható. Gondoljunk például a muzulmánok esetében a ramadánra, vagy a zsidó vallásra, ahol minden bűnbánati és gyásznapon böjtölnek. A kereszténység bibliai alapokon böjtöl, a nagyböjt Jézus negyvennapos böjtölésére emlékeztet. Jézus számára a böjt a gyász jele is, hiszen azt mondta, majd csak akkor kell böjtölniük tanítványainak, ha ő már nem lesz közöttük. A kialakult keresztény közösségekben a böjt nem a gyász, hanem az eljövendő Úrra való várakozás jelévé vált. A böjt közelebb visz a test, a szellem és a lélek egységének teljes megismeréséhez is, megszenteli a testet. A böjt segít a kiüresedésben, ezáltal Isten jelenlétébe helyez. Az étel megvonása megakadályozza, hogy pótkielégülésekkel fedjük be lelkünk ínségét. A böjt során egyre inkább megnyílik bennünk az Isten felé vezető út. Egyre nyilvánvalóbbá válik, mi az a konkrét benső ínségünk, amit át tudunk nyújtani Istennek, hogy töltse be. Anzelm Grün így írja le ezt a folyamatot: "A böjt a test kiáltása Isten után, kiáltás a mélységből, abból a szakadékból, ahol a legmélyebb sebzettségünkkel és beteljesületlenségünkkel találkozunk, és ahol engedjük mindezt Isten mélységeibe hullani. A magunk mélységében ugyanis Istennel találkozunk. Erőtlenségünk mélysége Isten mélysége után kiált: "abyssus abyssum invocat" örvény az örvénynek kiált. 

Baternay Ágota RSCJ

(Megjelent A Szív 2011. októberi számában)