A döntéshozatal tíz alaptétele 1.

Vedd olyannak a valóságot, amilyen. Figyelj a konkrétumokra és az apróságokra.

Kép: FB/Ignatian spirituality

Minden döntésünk részben rábiccentés már kész tényekre. Fel kell ismernünk és értékelnünk kell azt, ami van: az engedelmesség egyik első és legfontosabb formája ez a „valóságnak való engedelmesség”. 

A fiatalok gyakran élnek inkább eszmények közt, mint a valóságban. És bár az eszmények fontosak és helyesek, a fiataloknak ütköztető, leleményes és termékeny kapcsolatba kellene hozniuk azokat a valósággal. Az idősebb emberek épp ellenkezőleg gyakran a megszépített vagy épp befeketített múltban élnek. Nekik tehát az lenne a feladatuk, hogy a múltat kapcsolják termékenyen a jelenhez. Mindkettőhöz gyakorlat szükségeltetik. 

A képeket, fantáziálásokat, álmokat, érzelmeket, gondolatokat újra meg újra relativizálni kell, azaz a valósághoz igazítani. A rendszeres esti visszatekintés segíthet abban, hogy a valóságot jobban, azaz őszintébben, józanabbul, alázatosabban és szeretetteljesebben fogadjuk el, és segítségünkre lehet abban is, hogy őszintén és elkötelezetten igent mondjunk a valóságra úgy, ahogy van (vagyis nem csak arra, hogy milyen volt, vagy hogy én milyennek szeretném látni). Aki a kis és hétköznapi dolgok terén megtanulja, hogy figyelmes és hűséges legyen, az ilyen lesz a nagyobb és fontosabb összefüggésekben is.

 Stefan Kiechle: Hogyan döntsek? L'Harmattan-Sapientia 2011, p79.