Szabadulás az idő fogságából

Mivel biológiai, földi életünk véges, az idő keretei közé van szorítva, ezért minden ember életében alapvető feszültség van a jelen pillanat és az isteni végtelen megélésében. Teremtettségünknél fogva vágyunk Isten békéje, a Végtelen után, abba a szférába, ahol az idő és tér definiálhatatlan és lényegtelen, de csak korlátosan, az emlékeink-terveink idővonalán vagyunk képesek befogadni a jelen valóságot. Az Isten felé tartó ember belső szabadságának növekedését az segíti, ha el tudjuk engedni rövidke élettörténetünk fogságban tartó múltbeli eseményeit, ha nem ragaszkodunk görcsösen a terveinkhez, hanem a jelen realitását tekintjük életünk alapjának. Nem hátratekintgető „múlt-emberek”, nem örökké a következő lépésen morfondírozó „jövő-emberek” akarunk lenni, hanem a jelen pillanat emberei. Ez nem jelenti azt, hogy a múltunkat, gyökereinket meg kell tagadni, s káros, ha vannak terveink, vágyaink a jövőre nézve.

 

  Tornya Erika RSCJ

Kép:fotocommunity.de

 

A teljes cikk elolvasható itt: http://asziv.hu/archivum/2014/julius-augusztus/imaelet/szilvalekvar-zamata