"Nem én, hanem te!"

Kép: openideo.com

 Megtörténhet, hogy valaki nagyon gondosan fülel belső világára, és útja önmaga körüli forgássá alakul. Állandóan újraszántja belső szántóföldjét és hangszerének hangolása lesz céljává, ahelyett, hogy azon játszana. Ezzel törődve, elfelejtkezik arról, hogy elvesse földjében az Evangélium magvait mások számára, vagy végre arra használja hangszerét, hogy másoknak játsszon vele. 

A hivatás akkor van rendben, ha felszabadítja az embert az emberek szolgálatára, ha az isteni és embertársi Te felé növekszik. Amikor egy fiatal így kezd imádkozni: "Nem én, hanem te!", akkor kezd el a keresztény hivatás magja csírába szökkenni. Mert "az ember  arra van teremtve, hogy Istent dicsérje, iránta  tiszteletet tanúsítson és neki szolgáljon" (Loyolai Szent Ignác), nem pedig arra, hogy a végtelenségig önmagát barkácsolja. Assisi Szent Ferenc - így tartja egy elbeszélés - arra biztatja Leó testvért, hogy hagyja szomorúságát és tökéletlenségét maga mögött, és örüljön Isten nagyságának és tökéletességének. 

Josef Maureder SJ: Arra tartunk, amerre tekintünk. Hivatást élni ma. Korda Kecskemét 2006, p 21-22.