Alá vagyunk-e vetve Isten ránk vonatkozó akaratának?

Fel kell ismernünk, meg kell különböztetnünk életünkben Isten hívásait. Értelmetlenség volna azt mondani, hogy ilyesmi nem létezik. Isten szüntelenül újjáteremt bennünket, és csak abban az Igében létezünk, aki napról napra életre hív bennünket. A mi dolgunk felismerni a sokféle szót, melyek ezt a teremtő Igét mondják ki, mint ahogy egy gyermek figyel fel azokra a szavakra, melyek arra hívják, hogy kilépjen önmagából. 

Kép:FB/Life is

Gyakran akkor válunk érzékennyé a hívásokra, melyekkel Isten hozzánk fordul, amikor megkíséreljük az Ő szemével végignézni életünket, amikor megemlékezünk irántunk való szeretetéről és hűségéről. Egy egészen pontos, életszabályokban megfogalmazott akaratnál sokkal jobban kifejezik ezek a hívások Isten vágyát, várakozását és reménységét: hogy találékonyan, lépésről lépésre, megleljük válaszunkat. Így félelem és bizonytalanság nélkül fogjuk tudni elfogadni döntéseink kudarcait és kétértelműségeit is. Mint Emmanuel Mounier mondta, ,,Isten elég nagy ahhoz, hogy még hibáinkból is hivatást teremtsen".

Az Atya házában sok hajlék van. Isten azt várja, hogy a magunkét is ott építsük fel, és a munkában ott van velünk.

Forrás:Michel Rondet SJ: Akar-e tőlem valamit Isten?
 in Christus 144 (Octobre 1989), 
pp. 392-399. Fordította Lukács János SJ. Részlet.