A SZEMÉLYES IMA „KÉTIRÁNYÚSÁGA”

Fotó: FB/Ignatian spirituality

Ahogy fejlődik a személyiségünk, képessé válunk egyre mélyebb, bensőségesebb kapcsolatba kerülni a környezetünkkel, társainkkal. Az idő múlásával sok tapasztalatot szerzünk a világról, magunkról és másokról, és ennek fényében egyre érettebben, differenciáltabban tudunk hozzáállni a minket körülvevő valósághoz. Ez a fejlődés természetesen érinti az Istenhez fűződő kapcsolatot is. Eltérő módon imádkozik egy kamasz és a nagymamája – ez teljesen természetes. Az imádkozó ember alaptapasztalatai közé tartoznak azok az időszakok, amikor szárazzá, nehézzé válik az ima. Isten jelenléte nem nyilvánvaló, zavaró gondolatok, kísértések kerülnek elő, esetleg csak gépiesen ismételgetjük az imák szövegeit, de figyelmünkkel egészen máshol járunk, folyton elkalandozunk. Ha ez az állapot tartóssá válik, sokan elhanyagolják az imaidőket, mivel értelmetlennek éreznek minden erőfeszítést. Az ima abbahagyása helyett érdemes új imaformát keresni, olyat, ami újra élővé teszi, megújítja az Istenhez fűződő kapcsolatot. Sokféle módon lehet imádkozni, és nagyon fontos szem előtt tartani azt, hogy az imákban nincs hierarchia, az imaformák nem fejlődnek lineárisan! Nincs tökéletes és még tökéletesebb ima. Minden ima jó, amivel Isten felé tudunk fordulni. Ha elkezdtünk egy új – talán divatos – imaformát, de nem segít abban, hogy kapcsolatot találjunk Istennel, nyugodtan térjünk vissza a régi, bevált módszerünkhöz. Ha a megszokott módon való ima kiüresedik, az annak a jele, hogy kereshetünk másféle imamódot: vagy olyat, amit már ismerünk és szeretünk, vagy tanulhatunk új imát. Az imaformák használata mindig „kétirányú”, nem kell mindig az újdonság felé haladni, mivel egyformán értékes minden pillanat, amivel Isten felé fordulunk. A változatos imaformák olyanok, mint Jákob létrája (Ter 28,12), mely a földről vezet az égbe és Isten angyalai fel- és lejártak rajta. A haladás tehát nem egyirányú. Az a lényeg, hogy a létrán maradjunk, vagyis az ima váljon életünk szerves részévé.

 Tornya Erika RSCJ 

(teljes cikk elolvasható itt: http://www.asziv.hu/archivum/2014/marcius/imaelet/jakob-letrajan)