Várni – kire, mire, miért?

Forrás:www.soundcloud.com

Korunk szelleme mindig „gyorsításra” buzdít, minden várakozással töltött percre úgy tekint, mint homokszemre a gépezetben. Azt sugallja, hogy minden igényünket azonnal ki kell elégíteni, hogy várakozni teljességgel lehetetlen. A pillanat mentalitásával élünk, mégis fontos tudnunk: aki nem tud várni, akinek nincs ereje a feszültségek átvészeléséhez, az a saját igényeinek a rabja marad, s nem fog tudni tényleg felnőni. Várni annyit tesz, mint képesnek lenni túltekinteni azon, ami itt és most van. A német nyelvben a „várni” szó abból a kifejezésből származik, hogy „a vártán élni”: a „várta” a kilátás helye, az őrtorony. Aki várakozik, az körülnéz, fürkészi azt, ami feléje érkezik majd. A várakozni szó emellett a „valamire figyelni, valamit gondozni” jelentéssel is bír.

A várakozás két dolgot is megtaníthat nekünk: egyrészt, hogy figyelmesen szemléljük a jövő horizontját; másrészt, hogy figyelemmel forduljunk azon dolgok felé, amelyekért pillanatnyilag felelősek vagyunk. A keresztény lét nagy kihívása, hogy a várakozásnak ezt a két aspektusát egyszerre éljük meg: bízzunk Krisztus ígéretében, aki azt mondta, hogy „veletek vagyok minden nap” (Mt 28,20), és ezzel egy időben hasonlítsunk azokra az emberekre is, akik „urukra várnak” (Lk 12,36). Nem mindig sikerül e két dolog feszültségében kitartani és helyesen élni.

• Olyan ember akarsz-e lenni, aki fürkészve várja s keresi Istent, s aki életét az Ő ígéreteihez igazítja? – Úgy élsz-e, hogy bármelyik pillanatban is jön el az Úr, boldog szívvel tudnál elébe menni?

(Szöveg: Berufung leben - Perspektiven entschiedener Nachfolge - ÖPI)