Istentől. Szeretettel.
Áldalak,
amiért csodálatosan megalkottál,
és amiért csodálatos minden műved.
Lelkem
ismered a legmélyéig,
Létem soha nem volt rejtve előtted.
Amikor a homályban
keletkeztem,
és a föld mélyén elindult életem,
Szemed már látta tetteimet,
s
könyvedben mind felírta őket.
Terveid, Uram, felfoghatatlanok,
s milyen
tömérdek a számuk!
Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem,
s ha végére érnék,
az csak kezdet volna.
Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem,
tudod, hogy ülök-e vagy állok.
Gondolataimat látod messziről,
Látsz, ha megyek vagy pihenek.
Minden utam világos előtted.
A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.
Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod.
Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.
Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem,
tudod, hogy ülök-e vagy állok.
Gondolataimat látod messziről,
Látsz, ha megyek vagy pihenek.
Minden utam világos előtted.
A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent.
Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod.
Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.
(Részletek a 138-as zsoltárból)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése