Istentől. Szeretettel.

Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál,

 és amiért csodálatos minden műved.

 Lelkem ismered a legmélyéig, 

Létem soha nem volt rejtve előtted.

 Amikor a homályban keletkeztem, 

és a föld mélyén elindult életem, 

Szemed már látta tetteimet, 

s könyvedben mind felírta őket. 

Terveid, Uram, felfoghatatlanok, 

s milyen tömérdek a számuk!

 Ha megszámlálnám: több, mint a homokszem,

 s ha végére érnék, az csak kezdet volna. 

Uram, te megvizsgálsz és ismersz engem,
tudod, hogy ülök-e vagy állok.
 Gondolataimat látod messziről,
 Látsz, ha megyek vagy pihenek. 
Minden utam világos előtted.
 A szó még nincs nyelvemen, s lám, az Úr már tud mindent. 
Elölről és hátulról közrefogsz, s a kezed fölöttem tartod. 
Csodálatos ezt tudnom, olyan magas, hogy meg sem értem.

(Részletek a 138-as zsoltárból)