Áldd meg, amit kézbe veszek

Az áldozatszerep ellen

Uram, Jézus Krisztus!
Oly gyakran érzem magam áldozatnak.
Siránkozom, hogy a többiek nem értenek meg.
Panaszkodom, hogy a főnököm átnéz rajtam.
Az a benyomásom, hogy egész életem mások egyetértésétől vagy elutasításától függ.
Gyakran bosszankodom, mert úgy érzem, teljesen kiszolgáltattam magam mások reakcióinak.
Szeretnék végre én magam élni; nem akarok megmerevedni az ádozat szerepében.
Te adj nekem erőt és bátorságot, hogy búcsút mondjak az áldozatszerepnek, és vállaljam a felelősséget életemért.
Néha jól érzem magam az áldozat szerepében, mert így másokra háríthatom a felelősséget szorult helyzetemért. Lelkem mélyén azonban tudom, hogy ezzel csak kizárom magam az élet teljességéből.

Fotó:www.middlesmithfieldpresbyterianchurch.org

Jézus, te azt mondtad a béna kezű embernek, aki szintén áldozatnak érezte magát: "Állj ide középre!"
Erősíts meg engem is, hogy legyen bátorságom vállalni az életet ahelyett, hogy az áldozat szerepére rendezkednék be.
És mondd nekem is, amit annak az "áldozatnak" mondtál: "Nyújtsd ki a kezed!"
Igen, a te erőddel ki akarom nyújtani a kezemet, és saját kezembe akarom venni az életemet.
Áldj meg mindent, amit kézbe veszek, hogy kezem műve áldást hozzon az embereknek.

                                                      Ámen

(Anselm Grün, Mit akarok? A döntés bátorsága, Bencés kiadó Pannonhalma, p 150.)