Nem élhetünk elszigetelten

Minden ember számára fontosak a kapcsolatok. Természetesen nekünk is szükségünk van egy – másokkal való – közös térre, ahol formálódunk, képet kapunk másokról, saját magunkról, Istenről. Nem élhetünk elszigetelten. Vannak, akik úgy vélik, hogy az Istennel való kapcsolat annyira szent és más jellegű, mint a többi, „világi” kapcsolat, hogy az Istenkapcsolatot „leválasztják” hétköznapi életükről. A szent és a profán életterek elkülönülnek, mintha egy kettős világ létezne. Ez azzal a veszéllyel járhat, hogy nem kapcsolódik össze a két világ. A hétköznapokat esetleg kétpólusúnak éljük meg: van a veszélyes világ, ahonnan ki lehet menekülni Isten védőszárnya alá. Itt Isten hatalmas, erős, a gyarló világtól gyökeresen eltérő princípiumként jelenik meg. Ha azt vesszük, hogy a világot Isten jónak teremtette, és eszünkbe jut Loyolai Szent Ignác mottója: „Mindenben Istent keresni és mindenben megtalálni Istent”, akkor talán megfoghatóbb Isten helye az életünkben, és helyet kaphat a személyes kapcsolataink között is. Ha kíváncsiak vagyunk arra, hogy most hogy állunk Istennel, egyszerűen csak gondoljuk végig, hogy a környezetünkben élők hány százalékát szeretjük és fogadjuk el feltételek nélkül; Istent is épp annyira szeretjük. Ahány embert nem szívlelünk vagy közömbösek vagyunk iránta, Isten is épp annyira elutasított vagy érdektelen a számunkra. Mielőtt megdöbbennénk ezen, nézzük, hogy ír erről Jálics Ferenc SJ a Szemlélődő lelkigyakorlat című könyvében:

„Embertársainkkal való kapcsolatunk, mely lényegében tükrözi Istennel való kapcsolatunkat is, a saját magunkhoz való viszonyunkkal is egyenértékű. Amilyen mértékben elutasítjuk embertársainkat, olyan mértékben utasítjuk el Istent és egyúttal önmagunkat is.” Komoly kihívást ad ez a fajta gondolkodás Istenről, hiszen sok-sok nehéz helyzet, konfliktus jut eszünkbe, ahol megbántottak bennünket, igazságtalanul jártak el velünk szemben, és nem tudjuk szeretni azt, aki ezt tette. Mivel a kapcsolatainknak csak egy részét választjuk szabadon, ki vagyunk szolgáltatva olyan embereknek, akiket legszívesebben messze elkerülnénk, ha tehetnénk. Mindig vannak nehéz tanárok, kollégák, szomszédok, akikkel könnyen konfliktusba kerülünk. Szinte minden családban, munkahelyen, vagy akár a politikai életben is vannak olyan helyzetek, amelyek, és olyan személyek, akik dacot, gyűlöletet váltanak ki belőlünk. Ezekből a helyzetekből Isten nem ment ki bennünket. Istent is elutasítjuk, ha ezeket az embereket, esetleg ellenségeinket, nem szívleljük? Igen. 

Tornya Erika RSCJ

A teljes cikk elolvasható ezen a linken,  a Szív újságban