A Lélek több, mint ennek az ideig való világnak egy darabja

"Előfordult már velünk, hogy megbocsátottunk, habár ezért semmiféle jutalmat nem kaptunk, és a szótlan megbocsátást természetesnek vették? Engedelmeskedtünk-e már egyszer úgy, hogy ezt nem kényszerből vagy azért tettük, mert egyébként kellemetlenségeink lettek volna, hanem csupán azon titokzatos, hallgatag, megfoghatatlan valóság miatt, akit Istennek és az Ő akaratának nevezünk?...

Fotó :Facebook/CENTRO IGNACIANO DE ESPIRITUALIDAD MEXICO

Döntöttünk-e már egyszer lelkiismeretünk legbensőbb szava szerint, ott, ahol az már senkinek nem magyarázható meg, senkinek nem mondható el, ahol az ember egészen magányos, és tudja, hogy olyan döntést hoz, amelynek felelősségét senki át nem veheti tőle, és amelynek felelősségét örökké hordozza? ...Voltunk-e már jók egy emberhez, akitől a hála és megértés semmiféle visszhangja nem érkezett hozzánk, és még csak azt az érzést sem kaptuk jutalmul, hogy önzetlenek, rendesek stb. voltunk?..

Keressük meg saját élményeinket, amelyekben hasonló történt velünk. Ha találunk ilyet, megtapasztaltuk a Lelket, akire gondolunk. Az örökkévalóságot tapasztaltuk meg, azt, hogy a Lélek több, mint ennek az ideig való világnak egy darabja...
Ebből megérthetjük, miféle titokzatos szenvedély él azokban, akik valóban a Lélek emberei: akik a szentek."

Karl Rahner, Schriften zur Theologie, Einsiedeln 1956, p. 106.