A jó döntéshez vezető utak 6.

Klasszikus csapdák

Mindenki állandóan dönt. Minden bizonnyal mindannyian hoztunk már rossz döntést. Sok rossz döntésünk folyamata ugyanazon minta alapján zajlik. Így az ember tipikus csapdákat fedezhet fel.

A döntéshozatal folyamatában egy tipikus csapda: a túl nagy sietség. Nem fordítunk elegendő időt arra, hogy kiegyensúlyozott döntést hozzunk. Vagy végig nem gondolt lelkesedésből, vagy abbéli félelmünkben, hogy valamiről lekésünk, vagy mert nagyon elegünk van a problémából (és szeretnénk lezárni). Itt az a tanács érvényes: ha lehetséges, aludjunk rá egyet.

Fénykép: facebook/contemplative life

A túl nagy sietség szöges ellentéte a hiányzó határozottság. Ez gyakran ahhoz a véleményhez kapcsolódik, hogy az embernek abszolút biztos megoldásra kell jutnia. Ezzel a kifogással soha nem hozunk meg döntéseket, vagy annyi ideig nyújtjuk, hogy elszalasztjuk a megfelelő pillanatot. Sok döntésünk ugyanakkor mérlegelés és döntési folyamat eredménye., ahol bár bizonyos irányok rajzolódnak ki, de égi jelek nem jelennek meg. Ilyen szituációkban az a dolgunk, hogy Istenre hagyatkozzunk és bátran haladjunk előre. A legrosszabb esetben megállapítjuk, hogy bár a legjobb szándékkal csináltuk, mégis hibás volt. Akkor tanulhatunk belőle a jövőre nézve.

A következő tipikus csapda az ésszerűsítés esete. Ilyenkor az ésszerűség ürügyén kifogásolunk valamit, habár tulajdonképpen a belső érzésünknek ellentmond. Így ezeken a halk érzésjelzéseken - a rossz érzés jelein - áthaladunk, nem észleljük vagy besöpörjük a szőnyeg alá azokat.

Az utolsó a tökéletességre való törekvés. Az ember helytelen mértéket állít maga elé és olyat követel önmagától, ami elérhetetlen, amire nem képes. Ha csak a tökéletes állhatja meg a helyét, akkor a döntések lehetetlenné válnak. Az ember szenved az erejét meghaladó követelményektől és képtelen lesz a cselekvésre.

Természetesen a megfontolt döntéseknél nem kell túlzásokba esni. Nem szükséges, hogy minden apróságot megelőzzön az ignáci döntéshozatal. Szükségszerűen az ember már a korábban meghozott döntésekből él. És sok kérdés eleve fel sem vetődik.

Ugyanakkor az életünk folyamán újra és újra felmerülnek alapkérdések és újra és újra irányadó döntések előtt állunk. Sok erőbe kerülnek és bátorságot követelnek tőlünk. Olyan bátorságot, amit az ember nem akar mindig felvállalni. Az ember benne van a döntéshozatalban. Dönteni kénytelen, ha akar, ha nem - és lehetőség szerint jól. Ehhez nyújtsanak segítséget az ignáci döntéshozatal kritériumai.

- Vége-

Johannes Maria Steinke:EINÜBUNG UND WEISUNG 

Wege zu einer guten Entscheidung Nach Ignatius von Loyola, 

Geist und Leben,75 (2002-04) 291-297.

Fordította: Szerediné Rugási Éva 

Lektorálta: Dr. Hansel István