Czeslaw Milos: Veni Creator

Jöjj, Szentlélek Úristen,
hajlítsd meg (vagy ne hajlítsd meg) a füveket,
mutatkozz (vagy ne mutatkozz) lángnyelvként fejünk fölött,
mikor a szénát kaszálják, vagy mikor tarlóhántásra indul a traktor
a diófaligetek völgyében, vagy mikor a hó
földre dönti a Sierra Nevada rokkant jegenyefenyőit.
Csupán ember vagyok, így hát látható jelre van szükségem,
hamar ráúnok az absztrakció lépcsőfokait rakosgatni.
Nemegyszer kértem, magad is tudod, hogy a templomi szobor
emelje föl kezét a kedvemért, egyszer, egyetlen egyszer.

De megértem, hogy a jel csak emberi lehet.
Ébressz föl hát egy embert, bárhol a földön
(ne engem, mert azért tudom, mi a tisztesség),
és engedd, hogy őt nézve téged csodálhassalak.

(Bojtár Endre fordítása)

A szobrot a római Santa Maria in Trastevere templomban fotóztuk, ahol szép szokás leírni és a szobornál hagyni az imaszándékokat