Az élet barátja
"Egy teológus hallgató, akinek egy ideig elég rosszul ment a sora, kérdésemre, hogy mit akarhat tőle Isten, azt válaszolta: "Hogy újra éljek!". Találó válasz.Vágya bizonyára megegyezik Isten kívánságával is, Isten rá vonatkozó szándékával is. Isten rám és életemre vonatkozó alapvető szándéka jó, Isten az "élet barátja".
A Szentírás szerint Isten azt szeretné, hogy ne csak éldegéljük az életünket vagy hogy túlélésért küzdjünk, hanem az "élet teljességét" éljük (Jn 10,10). Önmagunkat vagy másokat rosszul megnyesni, a valóság súlya alatt megnyomorodva, mosogatórongyként "élni" vagy megkeményedve és a saját csigaházunkba visszahúzódva, toronyfogolyként megdermedni - ez nem lehet Isten akarata az emberre nézve.
Fotó: pixeldusche
Jézus üzenete életre szóló üzenet. Ez minden ember alaphivatása, amelyre ugyanakkor szabadságában minden ember igent vagy nemet mondhat. Mindenikünk felelős azért, hogy sikerül-e az élete, hogy teljes és boldog emberré lesz-e, olyanná, amilyennek Isten saját képmására megálmodta."
Josef Maureder SJ
Nem egyszerű közösségben élni, mindenki a saját igaza szerint létezik s elvárja, hogy ez az "igazság" a másik embernek is a sajátja legyen. Ha lemondok az én "igazamról" azért hogy békében legyünk, akkor én rövidülök meg. Keresem a választ a hogyanra. Persze tudom az aranyközépút, de kíváncsi lennék mások gondolatára.
VálaszTörlésSzervusz,
VálaszTörlésnagyon aktuális és jó a kérdésed. Írok pár szempontot, ami talán segíthet neked:
- Az "igazság" kérdése nemcsak a közösségi életben fontos, hanem a házasságban is. Sok házasság azért nem jön létre/megy tönkre, mert a felek nem arra koncentrálnak, hogy hol az igazságok KÖZÖS halmaza, hanem a különbségekre. Fontos kialakítani azt a "kultúrát" házasságon belül is, ami a "közös igazságra" vezet.
- Az "igazság" kérdése a munkahelyeken is aktuális. Előfordulhat az, hogy sokat eltűrünk egy-egy "zsebdiktátornak", ha anyagi érdekünk fűződik hozzá?! (És utána a magánéletben próbáljuk keresni az "igazságunkat" - kompenzálni a frusztrációt?)Ha valakivel rendszeresen előfordul, hogy nem tud beilleszkedni egy-egy munkahelyi kollektívába, mert nem értik meg az igazát, akkor érdemes magába néznie, kinél is lehet tulajdonképpen a probléma?
- Javasolt irodalom: Erich Berne: Emberi játszmák (előfordulhat, hogy az igazság keresésének leple alatt "játszmázunk"...)
- És végezetül egy régi keleti mese az igazságról:
Az apja kivitte a fiút a nyüzsgő piactérre, és elrendelte, vezessenek elé egy elefántot, és hat vak embert. Akkor megparancsolta a vakoknak, hogy tapintsák meg az elefántot, és mondják meg, milyen.
Az első vak az elefánt ormányánál állt, azt tapogatta.
- Az elefánt hosszúkás, kígyóhoz hasonló állat, mely roppant erős, és függőlegesen csüng - felelte.
A második az elefánt oldalára tette a tenyerét.
- Az elefánt hatalmas, erős fal, érdes anyagból.
A harmadik az elefánt agyarát tapintotta meg.
- Az elefánt sima felületű, erős, íves dolog, olyan, mint egy görbe dárda.
A negyedik az elefánt farkába kapaszkodott.
- Az elefánt, vékonyka, s nem túl erős, viszont nagyon mozgékony.
Az ötödik az elefánt lábait simogatta meg.
- Az elefánt erős oszlop, mely szilárdan áll a földön.
A hatodiknak az elefánt fülébe sikerült csimpaszkodnia.
- Az elefánt lapos, széles, és könnyedén lebeg a szélben.
Az apa a fiához fordult.
- Látod, fiam? A valóság az elefánt, és mi mindannyian vakok vagyunk rá. De ha sokan együtt megtaláljuk egyes részeit, és megosztjuk egymással, mit tudunk róla, talán közelebb kerülhetünk az igazsághoz...
S még valami,ami kimondottan a szerzetesi életre vonatkozik:
VálaszTörlésa közösségekben van egy nagy segítség: Jézus Krisztus személye. Mivel a közösség minden egyes tagja azért van ott, mert Jézus hívta egybe a közösséget, ezért a közösség igazságának a forrása, a központja Jézus maga. Ez nagyon segítő, mivel egy-egy konkrét "igazságot kereső" helyzetben megvan a referencia, a Középpont, ami felé tart a közösség.
én nem élek szerzetesi közösségben, hanem a "kinti" , materiális világban, és nagyon nehéz függetlenedni a valóság súlyától, a túléléstől... a számlákat be kell fizetni, a gyermekemnek enni kell adnom, és ez befolyásolja a munkaválasztásom, persze Istennel összefogva minden könnyebb!
VálaszTörlésIgen, Orsi, épp itt van elbújva egy kis kelepce. Sokan rettegnek az elkötelezettségtől (mondjuk nem házasodnak), nehogy csorbuljon a szabadságuk, hiszen a társas élet bizonyos kompromisszumok között élhető. De ezzel párhuzamosan a szakmai életben néha egészen méltánytalan, kiszolgáltatott helyzeteket is elviselünk, és nem keressük a "szabadságunkat".
TörlésEz a kettősség elég nagy optimizmusra, reményre ad okot, hiszen - a munka világából - látjuk, hogy igenis KÉPESEK VAGYUNK lemondani magunkról. A magánéletben is működik ez, nem kell félni az elköteleződéstől.És úgy van, ahogy írod, Istennel összefogva minden könnyebb:-)!