A magány

Sokféle magány van. Termékeny és terméketlen. Sértődött és segítésre felkészülő. Gyűjtő, feldolgozó és unatkozó. Van, aki magába süllyed, van, aki magába száll. A keresztény magánya nem a begubózás, hanem a szív megnyitása az Istennel való kapcsolatra. Ez csak viszonylagos magány, a szeretet magánya. A magány tehát nemcsak azt jelenti, hogy egyedül vagyok, hanem inkább azt, hogy magamnál vagyok és nem másnál, nem vagyok "magamon kívül", mint akit az izgalom, indulat kihozott a sodrából.Pedig de sokszor másnál vagyunk és nem magunknál... Miért?

Képkocka Philip Gröning A nagy csönd című filmjéből

Mert magunkat üresnek érezzük, és rettegünk a pusztaságtól. Pedig annak a pusztaságnak a közepén egy oázis van. De olyan nehéz és hosszadalmas az út, amely lelkünk mélységéhez és gazdagságához, az oázishoz vezet. Viszont elég egy óvatlan lépés, s máris visszakerültünk a zajos és tarka "együttlét"-be, ahonnét megintcsak egy szinte végeláthatatlan pusztaságon át juthatunk vissza a magány oázisába. De vissza kell jutnunk!  

                                                                                                                                           Mócsy Imre SJ