A 212. születésnapunkra
Mivel épp ma vagyunk 212 évesek, ezért a szülinapra meglepjük magunkat - és Titeket - a blogunkkal, ahol segítséget kínálunk számotokra az útkereséseitekben, a döntéseitekben. Néha nehéz eldönteni, melyik a te utad. Ismerős a helyzet? Tanár legyél-e, vagy idegenvezető? Mekkora összegű diákhitelt igényelj? Házasodj-e, vagy várj az elköteleződéssel? Maradj a hazádban, vagy vállalj munkát a világ távoli szegletében?
Érdekes kérdés lehet, hogy mi, egy szerzetesrend tagjai miből tudjuk, hogy épp ma van a szülinapunk? Mihez lehet kötni rendünk, a Társaság "születését"?
Minden rendnek saját története van. Mi azért november 21-én ünneplünk, mert alapítónőnk, Szent Barat Magdolna Zsófia és első társai épp aznap kötelezték el magukat Jézus szorosabb követésére. Ez a párizsi fogadalom nem volt rendkívüli, vagy nagyszabású, mégis "beláthatatlan" következményekkel járt. A fiatal nőkből álló maroknyi, lelkes, nagyvonalú és bátor csapat, azt érezte, hogy szeretnének valami fontos dolgot tenni Istenért, a világ javára. Nyugtalanságuk és útkeresésük eredménye lett ez az elköteleződés. Hamarosan ebből a kis csoportból nőtt ki szerzetesrendünk, a Szent Szív Társaság, amely a világ minden részén jelen van.
Milyen izgalmas helyzet!
Egy 1800-ban alapított szerzetesrend utat keres a virtuális térben a mai 22-35 éves, útkereső fiatalokhoz. Menni fog? Bízunk benne, hogy igen, hiszen ti is és mi is mozgásban, útkeresésben vagyunk. :-)
Nagyon örülök, hogy létrehoztátok ezt a blogot. Kíváncsian várom majd az újabb bejegyzéseket. Így legalább egy kicsit közelebb érezlek magamhoz Benneteket, innen Szegedről is. :)
VálaszTörlésHát akkor Isten nevében!
VálaszTörlésAz Ő áldását kérem virtuális és valóságos életükre, imával.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKedves Ditte, kedves Miklós,
Törlésnagyon köszönjük a figyelmet, az érdeklődést, a jó szándékot.
A legnagyobb segítség, ha kapunk konkrét kérdéseket ahhoz, hogy milyen posztot írjuk útkeresős-lelkiségi témában. Szeretnénk valós érdeklődés alapján blogolni.
Miklós, évek óta figyelemmel kísérjük a blogját, sokat tanultunk Öntől a műfajt illetően, köszönjük.