Enni vagy nem enni?

A Szent Ignác-i lelkigyakorlatok étkezési szabályai

Kép:FB/Life is

Talán furcsa, de tény, hogy Szent Ignác Lelkigyakorlatos könyve nyolc részletes étkezési szabályt is tartalmaz, melyek a négy hétre osztott lelkigyakorlat harmadik hetében kerülnek elő. De miért nem rögtön az elején? Lehetséges, hogy véletlenül kerültek erre a meglepő helyre? Egyáltalán miért tartotta fontosnak Ignác, hogy – az inkvizíció által amúgy is gyanúsan kezelt – könyvében arra is kitérjen, hogy miként tartsunk rendet az étkezésben?

„Ellenkormányzás” az étkezésben
A könyv úgy tekint a lelkigyakorlatot végző emberre, mint aki képes párbeszédbe lépni Istennel, s nemcsak intellektusa, fantáziája, lelke van, hanem testben is él. Ignác a lelkigyakorlatok során végig a teljes embert tartja szem előtt, hiszen a lelki történéseknek egy sor szomatikus kísérőjük is van: szorongás, szomorúság, aluszékonyság vagy álmatlanság, oldottság, levertség stb. Az ima testhelyzetei is változatosak: a 73–90. pontok említik például a térden állva, földre borulva, hanyatt fekve, ülve vagy állva vagy épp teljes sötétségben végzett imát, illetve a sétálva zajló reflexiót is. Ignác megkülönbözteti a mértékletességet és a vezeklést, és a szükséges alvásidőre is felhívja a figyelmet. Az étkezési szabályokat a lelkigyakorlat elején még nem fejti ki bővebben, erre csak könyve második felében, a harmadik hét szemlélődéseinek végén, a 210–217. pontokban kerít sort. Nem véletlen szerkesztési hiba, hogy épp ide kerültek ezek a szabályok. A négyhetes lelkigyakorlat dinamikájában a harmadik hét az utolsó vacsora felidézésével kezdődik, és Krisztus Urunk sírba tételéig tart. A drámai hét során az imák alatt a lelkigyakorlatozó nagyon mély kapcsolatba kerülhet a szenvedő Krisztussal, hiszen azt a kegyelmet kéri tőle, hogy együtt szenvedjen vele. Ha valakinek rendezetlenség van az étkezésében, akkor ezen a – lelkileg igencsak megterhelő – héten testi problémák jelenhetnek meg. A szenvedésben való részvétel például a „stresszevőkből” falási rohamokat válthat ki. Vannak olyan lelkigyakorlatozók, akik épp ellenkezőleg, egy falatot sem tudnak magukhoz venni ilyenkor. Ezért ide kerültek az étkezési szabályok, hogy betartásukkal ellensúlyozni lehessen az étkezési rendetlenségeket, s ezáltal tartósan a mély imában, a szemlélődésben lehessen maradni, minden érzék használatával. A rendezett étkezés segíti a lelki éberséget. Az étkezési szabályok betartásának célja tehát magának a „lelki gyakorlatnak”, az imának a biztosítása, egyfajta „agere contra”, ellenkormányzás, nem pedig valamiféle vezeklés. A hangsúly a mértékletességen van. Ez visszavezet bennünket a Lelkigyakorlatos konyv első pontjához, mely leírja: „lelkigyakorlatnak mondható minden tevékenység, amely a lelket előkészíti és alkalmassá teszi arra, hogy eltávolítson magától minden rendetlen hajlamot, és miután azokat eltávolította, keresse és megtalálja az isteni akaratot, hogy életét aszerint rendezze, és a lélek üdvösségét elnyerje”. Szent Ignác étkezési szabályai végső soron azt támogatják, hogy a lelkigyakorlatozó képes legyen folyamatosan szabad döntéseket hozni Isten akarata irányában.
Tornya Erika RSCJ

A teljes cikk elolvasható A Szív 2017.03. számában
http://asziv.hu/archivum/2017/marcius/forrasok/enni-vagy-nem-enni